2018. november 9., péntek

Fajismertető - csapdaállkapcsú hangya ( Odontomachus monticola )

Az első dolog ami feltűnik ezeken a hangyákon, azok a félelmetes rágóik. Képes akár 180°-ban szétnyitni őket, így szájszervével könnyebben hozzáfér a folyékony tápanyagokhoz, anélkül, hogy a rágói útban lennének. Ez a szétnyitott állapot egyben a támadóállása is. Ilyenkor kifeszített szájszervével készen áll a rágók hirtelen összecsapására... 



Innen ered a neve is: "csapdaállkapcsú hangya" - ugyanis a villámgyorsan, több mint 200km/h-s sebességgel összecsapódó rágók közül kevés préda tud megmenekülni. Ezzel a képességével az Odontomachus a harapás gyorsasági világrekordere. 
Sok esetben még maga az ütés sebesíti meg halálosan az áldozatát. Ha viszont a harapás nem elég, akkor a szájszervével bilincsbe fogott áldozatába beledöfi a fullánkját, és így semlegesíti végleg. 

Csapdaállkapcsuknak meneküléskor is jó hasznát veszik. Ha fenyegetve érzik magukat, akkor a rágóik összecsapáskor keletkezett erőt kihasználva képesek 8-10 cm-t hátrarepülni, és elmenekülni a veszélyzónából. 


Például a hangyaleső tölcséres homokcsapdájából is ezzel a stratégiájával tud meglógni. Kutatók szerint így evolúciós szempontból az Odontomachus megduplázza a túlélési esélyeit.



Nem képesek mászni az üvegen!

A monticola nem szereti a csúszós felületeket, és nem is képes mászni a függőleges üvegen vagy plexin. Formikáriumban is csak akkor érzi jól magát, ha megfelelő talaj van alatta, amit be is hord a kémcsőbe, így varázsolja élhetővé magának a számára kellemetlenül csúszós, de kellemesen párás keltető-otthont. A talaj egy másik szempontból is fontos számukra. Lárváik csak úgy képesek bábot szőni maguknak, ha van némi törmelék alattuk. 


Annak ellenére, hogy nem képesek kimászni, magas páraigényű fajról beszélünk, ezért nem ajánlott fedél nélküli terráriumban tartani őket, ahonnan könnyen elszökhet a pára.



Primitív faj

Ez azt jelenti, hogy nincs neki klasszikus királynője. Vannak királynőik, ők azonban első ránézésre megtévesztésig hasonlítanak a dolgozókhoz. Az egyetlen megkülönböztető jegyük, hogy ha alaposabban megvizsgáljuk a torukat, akkor láthatjuk, hogy az robusztusabb mint a többieké, illetve nagyítóval közelről szemlélve szárnyizmokat is felfedezhetünk rajta. Ez az egyik jele annak, hogy királynőnk valaha szárnyas volt és rajzott. További jel lehet, hogy a potroha gömbölyűbb és nagyobb - azonban ez nagyban függ a jól-tápláltságtól is, ezért ez inkább csak amolyan mellékes megkülönböztető jel. 

Odontomachus monticola királynője - látható a dolgozókénál robusztusabb, összetettebb tor, és a kerekdedebb potroh
Primitív fajoknál lehet viszont királynő akár a dolgozókból is. A klasszikus királynős fajokkal ellentétben ugyanis itt a dolgozók is képesek petét rakni és megtermékenyülni. Amíg uralkodik a királynő, addig igyekszik minden erejével megakadályozni hogy bárki a trónjára törjön. Ha viszont az eredeti királynő valamilyen okból elhalálozik, akkor egy rangidős dolgozó fogja lerakni a petéjét. A rangidős dolgozó - lévén ő maga nem termékeny - terméketlen petéiből hímek fognak kikelni. Ezek a hímek fognak azután párosodni vele ( esetleg mással is ?!). Sikeres párosodás után így válik a rangidős dolgozó úgynevezett "gamergate" -é, tehát megtermékenyült dolgozóvá. A továbbiakban ő viselkedik a bolyban királynőként. Feromonjával jelzi a többi dolgozó számára a bolybeli státuszát, és további hátralévő életében termékeny petéiből dolgozók fognak kikelni. 


Hatalmi harcok

Annak, hogy bármelyik dolgozóból lehet királynő nem csak előnyei vannak. Tudom hogy most sok hangyásznak felcsillant a szeme, hogy íme a tökéletes faj, melynek örök életű a kolóniája. A valóság azonban szerencsére ennél jóval árnyaltabb. A hangyák világa a kompromisszumokról (is) szól. 

A primitív fajok kolóniái ugyanis általában nem működnek együtt olyan hatékonyan, mint a klasszikus királynős fajoké. Ezeknél a fajoknál gyakran előfordul a széthúzás, az együtt-nem működés, és a különböző hatalmi harcok. Megtörténik például hogy egy engedetlen dolgozó sunyiban petét rak valahol a formikárium félreeső részében, és igyekszik megtermékenyülni. Ha valamilyen véletlen folytán sikerülhet megtermékenyülnie, és esetleg társakat is szerez maga mellé feromonjával, akkor a boly két része egymás ellen fordul, és ilyenkor általában a lázadó húzza a rövidebbet. 

Odontomachus clarus királynője
Ugyanígy megtörténhet az is, hogy az előző királynő halála után több gamergate termékenyül meg. Ilyenkor szintén egymás ellen fordulnak a gamergate-ek és csatlósaik. Egészen addig folytatódnak a csaták, amíg végül csak egyetlenegy termékeny gamergate marad a bolyban. Ennek oka, hogy a formikárium zárt élettér, és a szeparálódott dolgozók nem képesek szétszéledni és máshol új kolóniát alapítani.

Na erre szokták mondani nekem, hogy akkor válasszuk szét a két bandát, és lesz két kolóniánk. Viszont ne felejtsétek el, hogy a gamergate egy megtermékenyült dolgozó. Ebből következik, hogy éppen ugyanúgy néz ki mint a többi dolgozó. Szóval keresgélje aki akarja! :)
További hátrány, hogy sajnos az élethossza is annyi mint a dolgozóké. Bár a primitív fajok dolgozói általában hosszabb élettartamúak, de ez az idő meg se közelíti a klasszikus királynők 5-10 vagy akár 20-25 éves élettartamát.  


Hangyász.

források:



1 megjegyzés:

  1. 2020.12.10-én jött meg az Odontomachus monticola kolónia (királynő + 4 dolgozó + pár pete) a Hangyafarm -tól. Az következő 2 generáció kineveléséig ezt az átmeneti helyet kapták. Fogorvosi gipsz az alja, rajta Ytong a fészek. Van némi tőzeg a bábozódáshoz és ugróvillások takarítani (lásd a szemétdombról a képet, amelyet nemigen takarítok, mégse szagos). Semmi szellőzést sem biztosítok, a gipsz viszont nedves (de nem tocsog!)! Csak enyhe melegítést kapnak (egyelőre az akvárium neon világításán vannak ;)). 2 naponta adok nekik direktben a fészekbe 1-2 vásárolt csontiból kinevelt legyet, de inkább légyméretű csótányt (szétnyomva, nem atkásak, mert én tenyésztem) + mézes-cukros vizet a sörös kupakba (és ekkor szellőzik 1 kicsit a rendszer). No, meg a biztonság kedvéért ott a kémcső itatónak, de nincs rá szükségük.
    Közben véletlen megnyomtam 1 dolgozót az etetéskor, 1 meg kiment a kifutóba elpusztulni. Viszont így is 7 dolgozós + stabil fiasításos már a kolónia (=5 már teljesen nálam fejlődött ki a petéből).
    Szóval nem kell ezt a fajt túlgondolni, némi gyakorlattal bevállalható. A lényeg, hogy egy esőerdő talajszintjén árnyék van és amúgy nem is saras (volt szerencsém többször is látni, ott szerettem bele az Odo-kba). Továbbá, az esőerdő zónákban a hőösszeg a magas, de annál jóval kisebb a hőingás, mint itt, így ezek a hangyák nem találkoznak az esőerdő talajszintjén a több réteg lombkorona takarásában 35C-kal! Azért 22 C-nél több kell, olyan 25 körül már szerintem OK. A lényeg a pára, az viszont van ott! De nem kell nekik a tocsogás!
    Szeretem őket, mert látványosak (fazonra is, meg viselkedésre), már nagynak mondhatók és kezelhető méretű kolóniákat képeznek. Annyi a gond, hogy elvileg szúrhatnak (még sosem szúrtak meg) és a lárvák 1 stádiumát feltapasztják az üvegre a tőzeggel együtt, így nemigen lehet a tőzeget onnan letakarítani.
    További Odo-s tapasztalataim lásd itt (lejjebb kell tekerni): http://web.unideb.hu/tartally/antfarmer#fajok
    A bejegyzés képekkel itt érhető el: https://www.facebook.com/groups/hangyafarm/?multi_permalinks=4542336529114742&notif_id=1615586212071195&notif_t=feedback_reaction_generic&ref=notif

    VálaszTörlés