Mindhárom faj az erős és szívós Camponotus fajokhoz tartozik, és mindhárman egykirálynős, monogyne államot alapítanak. Ezeknél a fajoknál a dolgozók 3 kaszt alapján jelennek meg (minor, media és major). A királynők hatalmas méreteit a major dolgozók is megközelítik ugyan, de nem haladják meg. Látni fogjuk, hogy a TOP3 legnagyobb faj között néhány mm csupán a méretkülönbség, mely sokszor meg sem jelenik. Megeshet, hogy ugyanakkorának tűnnek még mérések alapján is, ugyanis 1-2mm eltérés belefér a mérésbe, hiszen ha kinyújtóznak, behúzzák, vagy előrenyújtják a fejüket, akkor máris milliméterekkel eltérő különbségek jelennek meg. További probléma a mérethatározásban, hogy a hangyákra általában jellemző, hogy óriási különbségek jelenhetnek meg két azonos, de különböző helyen élő faj között is. Ez akár országonként is változhat, de sokszor még Magyarország tájain is megjelennek azonos fajoknál jelentős méretkülönbségek. Az alábbi sorrendet több forrásból begyűjtött adatok, illetve saját mérések átlaga alapján állítottuk fel.
Szoros a verseny közöttük, de íme tehát a három legnagyobb hazai hangyafaj:
Talán vele találkozhatunk leggyakrabban környezetünkben, hiszen az alföldtől a hegyeinkig mindenhol elterjedt.
Laikusok is gyakran találkoztak velük, ezért számtalan megnevezésük született az évek során: lóhangya, szürke lóhangya, faodvasító lóhangya, stb.. Ez utóbbi nevet onnan kapta, hogy fészkét kidőlt, vagy halott fába vájja bele erős csáprágóival. Testük fekete, melyet - főleg a potrohrészen - ezüstös szőrök borítanak.
 |
| C. ligniperda - jól látszik a színátmenet a potroh elején |
2. Camponotus herculeanus
Dolgozók: 7-15mm
A herculeanus szintén fába vájja fészkét, bár a vagusnál jóval ritkábban fordul elő hazánkban, inkább csak magasabb hegységekben jellemző. A királynője megélheti akár a 15 évet is! Akik találkoznak vele, néha tévesen vöröshangyának azonosítják, mivel a fekete fejű és potrohú dolgozók tora vörös színű. Azonban a klasszikus vöröshangyák a Formica-félék, akik egészen más életmóddal és tulajdonságokkal bírnak - ne keverjük össze őket!
A ligniperdát a herculeanussal is könnyű összekeverni. A különbség a két királynő között az eltérő élőhelyen, és a csekély méretkülönbségen kívül a potroh mintájában rejlik: a herculeanus potroha fekete, míg a ligniperda potrohán a minta árnyalatosan megy át vörösből feketébe.
A ligniperda erdős, hegyvidékeken fészkel. Az érett bolyok fészkei gyakran fák tövében, sziklák és gyökerek között található, jól védett, nehezen elérhető helyen.
Vörös tora miatt ezt a fajt is gyakran keverik össze a Formica-félékkel, és azonosítják vöröshangyának.
A ligniperda majorjai érik el a legnagyobb méretet a három faj közül a maguk 16mm-ével. Ha csak a dolgozók méretei alapján végeznénk összehasonlítást a hazai fajok között, akkor is ez a faj számítana a legnagyobbnak itthon (trópusi fajoknál ez már nem ilyen egyértelmű).
Pár szóban tartásukról:
 |
| Camponotus ligniperda fészek bejárata |
A nagyméretű hangyafajok igazán látványosak ugyan, de szaporodásuk annál lassabb! Sokszor 2-2,5 hónapig is nevelik a legnagyobb major dolgozóikat.
Kezdők gyakran botlanak bele természetben major dolgozóikba, és hiszik azt, hogy királynőt találtak. Azonban testfelépítésük teljesen más. Kisebb potrohhal, és nagyobb, erősebb fejjel rendelkeznek, mint királynőik. Méretre is rövidebbek.
A major dolgozók csáprágói igen erősek, így vattából, fából, ytongból idővel ki tudják rágni magukat. Egyesek számára olykor ijesztőek is lehetnek a nagy méretű, erős harapású majorok, azonban nem kell félni tőlük, a bőrt nem képesek egy harapással átrágni. Támadáskor inkább csak belénk kapaszkodnak. Ezek a fajok is savaznak, ezért zárt térben (pl.: kémcső) fokozott stressz hatására (pl.: gyűjtéskor) képesek lehetnek elsavazni magukat. A hangyasav sem veszélyes emberre nézve, ameddig nyílt sebbe, szembe, szájba nem kerül.
Ezek a Camponotus fajok hosszú telelést igényelnek. Szívósak, ellenállóak, így 3-8 fokon kell teleltetni őket, 4-5 hónapig. Általában nagyméretű bolyokat alapítanak akár többezer dolgozóval. Nagy területet járnak be, továbbá éjjel és nappal egyaránt aktívak. Mézzel és rovarokkal etetjük őket, fűteni nem szükséges, de olykor előnyös lehet.
A három faj közül a vagus számít talán a legkényesebbnek otthoni tartás szempontjából. Érzékeny lehet a túl magas hőmérsékletre és a bevitt tápanyagra is. Az ő királynője is számít a legrövidebb életűnek, ám ezzel együtt is képesek lehetnek megélni a 10-15 évet. Ezekre a nagy fajokra egyaránt jellemző, hogy fogságban lustává válhatnak, ha megkapnak minden táplálékot, akkor csak ácsorognak egy helyben a fészekben, és védik a királynőt.
Hangyász.
Ezek a Camponotus fajok hosszú telelést igényelnek. Szívósak, ellenállóak, így 3-8 fokon kell teleltetni őket, 4-5 hónapig. Általában nagyméretű bolyokat alapítanak akár többezer dolgozóval. Nagy területet járnak be, továbbá éjjel és nappal egyaránt aktívak. Mézzel és rovarokkal etetjük őket, fűteni nem szükséges, de olykor előnyös lehet. 
Camponotus ligniperda bolyunk a nyári időszakra sajnos megállt a növésben, ezért gondoltuk nem árt nekik egy kis rásegítés. A nyári nagy melegekben az egész kolónia pihengetett a fészekben, feküdtek, nem mozdultak, és úgy tűnt, a peték sem igazán fejlődnek.
Az addig lusta dolgozók a brood-boost hatására azonnal munkához láttak, és igyekeztek becipelni az ajándékunkat a bolyba. Kezdetben szinte teljesen befalazták magukat. :)
Nos befogtam belőlük egy családot. Viszonylag agresszív faj, de jól kezelhetők. 3 féle dolgozó található meg a kolóniában: - major (legnagyobb), - media (közepes), és - minor (legkisebb). 
Egy másik kolónia azonban, amit tanulmányoztam vagy 30-40 főből is állt. Ez viszont szinte biztos, hogy többéves. 
