A múltkori zűrös költözés óta szépen megállapodott a
Lasius niger család az ytong hangyafarmban.
Gondoltam kedvezek kicsit a kényelmüknek, kaptak mézet, meg egy frissen leütött szúnyogot (imádom feláldozni nekik azokat a rovarokat, amik hívatlan vendégek a lakásban :D ). Hogy biztos megtalálják, kitaláltam, hogy odateszem az orruk elé. Korábban a képen látható "1-es csatlakozó"-hoz volt kötve a kémcső, amelyben víz, méz, és rovartetem van a számukra.
A "család eredeti helye" - az ytong azon része, ahová a hangyák befészkelték magukat a költözés után, és onnan nemigen mozdultak el.
Szóval áttettem a kémcsövet közvetlenül melléjük, a "2-es csatlakozóra", hogy ne kelljen olyan sokat sétálniuk a kajáért, és biztosan megegyék.
Erre reggelre jött a meglepetés: hát volt képük beleköltözni a kémcsőbe!
Vissza.. A kémcsőbe.. Ahonnan a költözés elején elindultunk. (Na jó, igazából ez már egy másik, tisztább kémcső, friss vízzel, de akkor is..!)
Na hát megfogadtam, hogy én többet ezeket nem költöztetem sehová. Majd ha már 50-en nyomorognak a kis kémcsőbe úgyis lesz annyi eszük, hogy átköltözzenek maguktól. :)
Hogy mi volt tehát a hiba, amit elkövettem?
- Egyrészt valószínűleg nem volt elég nedves az ytong, és a hangyák ezért választották inkább a nedvesebb vattás kémcsövet.
- Másrészt az élelmet kifutóba kellett volna adni nekik és nem kémcsőbe.
Hangyász.