2018. február 23., péntek

Mivel etessük hangyáinkat?

Minél nagyobb egy kolónia, annál jobb túlélési esélyeik vannak. Annál több felderítő van a csapatban, így annál könnyebben találnak élelmet, és osztják meg azt társaikkal.
Kezdetben, amikor még csak 10-15 hangyánk van egy kémcsőben, sokszor egy, vagy néha egy sem jár ki a fészekből élelmet keresgélni. Ennek oka, hogy a kezdetekkor minden dolgozó a számukra kockázatos keresgélés helyett inkább az utódok nevelésében, a boly megerősítésében segédkezik. Ezért a kis egyedszámú kolóniákat a kémcsőben etetjük, közvetlenül melléjük rakva az élelmet, a nagy kolóniának pedig már elhelyezhetjük az élelmet a kifutóban is, mert úgyis megtalálják. 

Camponotus nicobarensis dolgozók falatoznak
A hangyák - szájszervük miatt - főleg a nyálkásabb, folyékonyabb állagú táplálékokat kedvelik. - ezt azért fontos megértenünk, mert ha például száraz, őrölt lisztkukac port adunk nekik, azt nem fogják megenni. Viszont ha egy élő lisztkukacot elfelezünk, annak ki fog folyni a belseje, és előszeretettel fogják majszolgatni.
Ugyanígy ha folyékony mézet adunk nekik, felfalják, viszont ha meleg, száraz helyen kiszárad és kikristályosodik, akkor nem biztos hogy megeszik majd ugyanazt a mézet.. 


Diacamma rugosum húst eszeget
A cukor/méz/mag a mindennapi tevékenykedéshez biztosítja számukra az energiát, míg a protein/fehérje - tehát általában a rovartáplálék a peterakáshoz, és a lárvák etetéséhez, tehát a szaporulathoz szükséges. 
- ha nem jutnak vízhez hangyáink, akkor 1, maximum néhány nap múlva elpusztulnak,
- ha nem jutnak szénhidráthoz, akkor 3-7 napra elegendő tartalékuk marad, majd elpusztulnak,
- ha nem jutnak proteinhez, akkor viszont idővel el fogják fogyasztani a saját fiasításukat, ezzel biztosítva a boly túlélését. 
Utóbbi főleg a lassan szaporodó fajoknál lehet nagy veszteség, ahol néha hálát adunk az égnek 1-1 lárva megjelenésekor.
Természetesen a fent leírtak alól kivétel az az időszak, amikor a hangyák telelnek, hiszen ilyenkor lelassul az anyagcseréjük, és a szükséges tápanyag-bevitel is lényegesen lecsökken. 


Szénhidrátok

Cukor
A cukor kedvelt táplálékuk. Adhatjuk porcukor, kristálycukor vagy kockacukor formában. Ha kockacukrot adunk, pl nagyobb kolóniának, akkor látni fogjuk hogyan fogy el, mikor mennyit esznek belőle és mennyi van még hátra. 
De adhatjuk vízben oldott állapotban is, így tudják legjobban fogyasztani a szájszervük miatt, azonban így a leginkább romlandó, már 1-2 nap múlva meg fog erjedni. 
A cukor nem okoz problémát ameddig nem érintkezik vízzel vagy párával. Ha mégis, akkor erjedésnek vagy penészedésnek indul, amit még idejében el kell takarítani, hogy ne okozzon problémát! 

Méz
A méz szintén kedvelt táplálék és a cukornál jóval tartósabb. 
Legjobb a házi méhészetből származó vegyes-virágméz, mert az tartalmazza számukra a legtöbb tápanyagot. 
Ezen kívül csak az állagát érdemes megemlíteni. A legjobban fogyasztható számukra a hígabb méz, azonban az a legveszélyesebb is. Könnyen beleragadhatnak, illetve eláraszthatja őket.
A szilárdabb állagú méz fűtés hatására rövid idő alatt szintén megfolyhat, ami veszélyes lehet kémcsőben, figyeljünk oda rá! A hígabb méz fűtött, alacsony páratartalmú formikáriumban pár nap alatt kikristályosodhat, és így megint inkább szilárd táplálék mint folyékony - tehát nem feltétlen tudják már megenni.
Viszont a méz önmagában nem romlik meg ha nem kap párát, és sokkal egészségesebb mint a cukor, ezért szeretjük adni nekik.
Természetesen a mézet is feloldhatjuk vízben a könnyebb fogyaszthatóság kedvéért, azonban a mézes vízre ugyanaz vonatkozik mint a cukros vízre. 1-2 nap, és erjedésnek indul. 


Gyümölcsök
A különböző gyümölcsöket szintén a gyümölcscukor miatt fogyasztják a hangyák. Alkalmanként meglephetjük vele őket, azonban figyelni kell rá, mert a gyümölcsök is igen romlandók, néhány nap múlva gondosan távolítsuk el őket. 
Cukorban gazdag gyümölcsökből bármi mehet. Alma, szőlő, eper, barack, körte, dinnye, stb.. 



Magvak
Egyes magevő fajok a cukor/méz mellett (Pheidole) vagy helyett  (Messor) fogyasztanak magvakat is. Ezeket szintén a szénhidrát miatt fogyasztják el, és ők az egyedüli hangyák akik a magevésük miatt a kenyér vagy keksz morzsákat is megeszik.
A csak magevő fajokra (pl.: Messor, Pogonomyrmex) jelentős tisztaság jellemző, hiszen a magvak a cukornál és méznél jóval nehezebben penészednek és kevesebb higiéniai probléma van velük. Általában ezeknek a fajoknak a páraigénye is alacsonyabb, ezért a magok nem indulnak csírázásnak. 
A magokat száraz helyen raktározzák, és legtöbbször nagyon körültekintően még szemétdombot is építenek a formikáriumban, ahová a magok héját és egyéb maradványait pakolják. 



Protein-források
A hangyák szaporodásához a legfontosabb tápanyag a protein, vagy magyar néven fehérje (semmi gond ha valaki nem tudta elsőre, én sem tudtam annak idején, hogy a kettő egy és ugyanaz :D ) Nézzük a leggyakoribb boltban kapható eleségállatokat, fehérjetartalmuk alapján növekvő sorrendben.

Viaszmoly lárva
Nem tartozik az olcsó táplálékok közé, viszont nagyon jól eltarthatóak. Saját dobozukban egy mézes keverék található, melyből táplálkoznak, és egészen az etetésig növekednek is. Így nagyon sokáig, akár hetekig is elállnak különösebb odafigyelés nélkül, szoba-hőmérsékleten is. 
Fehérje: 14%
Zsír: 24%
Fehérje tartalmuk nem kiugróan magas.


Légy

Házi legyet semmi esetre se adjunk hangyáinknak, mert életmódjából adódóan rengeteg fertőzést és baktériumot terjeszt.
A megbízható forrásból származó legyekkel nincs ilyen probléma, azonban tápanyagban viszonylag szegény eleség, és a tartása és etetése is körülményes lehet, mert mindenfelé repkednek és ugrálnak még a röpképtelen változatai is. Maximum vadászgyakorlatnak lehetnének jók, de ehhez inkább a muslicát javaslom.
Fehérje: 17%

Lisztkukac
A lisztkukac az egyik alap eleségállat nálunk, mivel nagyon jól tartható, és hűtőben sokáig eláll. 
Fehérjében és zsírban gazdag táplálék.
Fehérje: 18%
Zsír: 14%
Az tapasztaltuk, hogy az etetett és melegben tartott lisztkukacok idővel bábbá alakulnak, ekkor nagyon puha külső vázuk lesz, és kiváló táplálékot jelentenek a hangyáknak. Viszont ha megvárjuk míg kikel belőlük a bogár, akkor már nem fognak hozzá nyúlni. Valószínű bogár állapotban már nem éppen a kedvenc csemegéjük.. 

Gyászbogár lárva
Lisztkukachoz hasonló, azonban nagyobb méretű, és erősebb külső váza van. Utóbbi miatt javasolt feldarabolni etetés előtt. 
Fehérjében és zsírban gazdag eleség.
Fehérje: 19%
Zsír: 18%


Tücsök
A tücsök egész nyáron csak hegedült, míg a hangya.. jól megette őt télen...! :D
Fehérjében gazdag, zsírban szegény eleségállat.
Fehérje: 19%
A terrarisztikában igen elterjedt táplálék, ám sok hátulütője van. Nehezen áll el, hajlamosak ledögleni kis dobozban, néha még akkor is ha rakunk be nekik élelmet. Ezért tücsköt csak frissen érdemes venni a hangyáknak, akkor, ha vagy egyből, vagy pár nap alatt el is fogy majd mind. Ez esetben viszont előszeretettel vadászgatják majd őket, és mivel viszonylag puha testűek jól át is tudják rágni a hangyák. Másik hátrányuk hogy a nagyobb méretűek idegesítően ciripelhetnek - ami főleg akkor kellemetlen ha vendégek vannak nálunk és nem nevetett senki a poénon amit éppen elsütöttünk... :D

Muslica 
A röpképtelen muslica nagyon kedvelt táplálék a hangyáknak.
Fehérjében és zsírban egyaránt gazdag eleség.
Fehérje: 20%
Zsír: 14%
Olcsó, és viszonylag könnyen tartható, azonban etetni kissé körülményes a muslicával, de ha megoldjuk akkor nem csak kiváló vadászgyakorlat hangyáinknak, de a formikáriumban kárt nem okoz, és mivel puha testű, ezért könnyedén fogyasztható elejtés után. 
Hasonló otthon fogható tápanyag a szúnyog is, melyet imádnak a hangyák, azonban sajnos kereskedelemben még nem láttam, hogy hozzájuk lehetne jutni.

Katonalégy-lárva
Magas fehérjetartalma mellett nagy mennyiségű kalciumot is tartalmaz, ami szintén fontos tápanyag a hangyáinknak. Alacsony zsírtartalma van. 
Magas kalcium és fehérjetartalmú táplálék.
Kalcium: 40-44%
Fehérje 20-26%
Sokáig eltartható, azonban kemény külső váza miatt mindenképpen ajánlott feldarabolni még a kisebbeket is. 

Sáska
A sáskák a tücsköknél valamivel drágábbak, azonban tápértékben is gazdagabbak a hangyák számára.
Fehérjében gazdag, ugyanakkor zsírban szegény eleség.
Fehérje: 23-24%
Nagyobbat ugranak mint a tücskök, és sokszor nagyobb testűek, ezért én inkább nagyobb kolóniák részére javasolnám vadász-gyakorlatnak, vagy több kisebb kolóniának daraboljunk fel 1db sáskát. Eltarthatóságukról sajnos nincs tapasztalatom. 

Selyemhernyó
Más terráriumi állatok táplálására meglehetősen keresett, és ezért viszonylag ritka eleségállat. A lisztkukacnál, viaszmoly lárvánál és gyászbogár lárvánál 1,5-2-szer több fehérjét, 50%-kal kevesebb zsírt és 5-ször több kalciumot tartalmaz.
Alacsony zsír, magas fehérje és kalciumtartalmú eleség.
Fehérje: 22-30%
Eperfa-levelet eszik, ezért nem tartozik a jól eltartható eleségállatok közé. Ajánlott annyit venni belőlük, amit 1-2 evés alatt elfogyasztanak a kolóniáink.

Csótány
A csótány a hangyák ősi ellensége. Egyes fajok kifejezetten csótányevésre specializálódtak, de általában az összes faj előszeretettel majszolja őket. Nagyon praktikus eleségállat, ugyanis minimális odafigyeléssel is nagyon sokáig életben tarthatóak. A tücskökkel ellentétben ők nem fognak idegesíteni minket a ciripelésükkel, pedig proteinben jóval gazdagabbak.
Fehérjedús, zsírban szegény eleségállat.
Fehérje: 30-34%
Legelterjedtebb hangyaeleség-változata a csoki-csótány, de számos más faj is beszerezhető, mint például az argentín-csótány, bütyköscsótány, stb.. - amennyire én tudom ezek főleg csak méretükben térnek el egymástól. 
Egy nagyon fontos dolog van amire figyelni kell náluk: nehogy elszökjenek!! - ha elszaporodnak végünk! :D


Hogyan tartsuk eleségállatainkat?

Legjobb egy zárt, de jól szellőző dobozkába tenni őket, ahova vághatunk nekik egy kis lédús élelmet, zöld növényeket, répát, krumplihajat, almát, stb.-t. A hűtőbe is berakhatjuk őket, ezzel lassítva az anyagcseréjüket, így ritkábban kell etetni őket, és tovább tápanyag-dúsak maradhatnak.
Sokan felforralják vagy lefagyasztják az eleségállatokat, ezzel fertőtlenítve őket az esetleges parazitáktól, kórokozóktól. Ezek a módszerek azonban az utóbbi időben már nem tűnnek annyira jó megoldásnak, ugyanis az eleségállatokat a legjobb frissen adni, forralás vagy fagyasztás hatására jelentősen veszíthetnek a tápértékükből.
A legjobb megoldás tehát ha a higiénikus és megbízható forrásból származó élő eleségállatot felszeleteljük vagy kettétépjük, és így adjuk oda hangyáinknak. Ezzel biztosak lehetünk abban, hogy hozzáférnek a lágy részekhez!


Ugyanis ha a hangyák túl gyengék (pl.: kezdő boly, első alomnál), akkor előfordulhat, hogy nem tudják átrágni magukat az eleségállat külső kemény vázán. Kényesebb fajok esetében előfordulhat, hogy a rágóik formája nehézkessé teszi a táplálkozást (pl.: Odontomachus), de ezen kívül még számos eset lehet amikor hangyáink előtt ott van az eleségállat és nem vadásszák le vagy leölés után nem esznek bele. 
Szóval azt tanácsoljuk, hogy kezdetben friss, feldarabolt eleséggel tápláljuk bolyainkat, egészen addig, amíg nem rendelkeznek pár száz dolgozóval. A kifejlett bolyokban ugyanis már általában vannak majorok, vagy erős, robusztus dolgozók, akik leterítik és átrágják magukat az eleségeken. Arról nem is beszélve, nehogy az élő táplálék védekezés közben esetleg kárt tegyen a királynőben vagy a fiasításnál egy kezdő bolyban! 
Ha magas pára és hő mellett etetünk, pl fűtött kémcsőbe, akkor az atkák elszaporodásának megelőzése érdekében a feldarabolt eleségállatokat 1-2 nap után vegyük ki a kémcsőből. Ilyenkor már úgy sem esznek belőle a hangyák, sőt néha rothadásnak is indulhat a hús, ami különösen veszélyes lehet!
Szárazon tartott fajoknál, vagy nagy kifutós, jól szellőző plexi formikáriumban nem szükséges 2 nap után kivenni őket, itt ugyanis szemétdombra rakják őket a hangyák, ahol kiszáradnak a húsok és így már nem okoznak problémát. 

Az itt feltüntetett tápanyagokon kívül természetesen rengeteg vitamin és ásványi anyag (kálcium, A-vitamin, D-vitamin, stb..) fontos még a hangyák számára, viszont úgy gondolom kezdőknek éppen elég hasznos információt tartalmazott ez a cikk is. Etessük őket minél változatosabban, akkor biztosíthatjuk leginkább a boly egészségét! 

Ezúton ajánlom nektek a www.bugs-world.com weboldalt, ahol a fenti eleségállatokat megrendelhetitek, és kedvező áron házhoz is szállítják őket Magyarországon és külföldön egyaránt. Vagy keressétek fel a legközelebbi kisállatost, hátha ott is tudnak jó áron viszonylag nagy választékban eleségeket adni..

Hangyász.


2018. február 17., szombat

Pheidole fajismertető

A Pheidole egy igen hatékony genus. Nem véletlenül, az egyik fajuk, a Pheidole megacephala szerepel a világ 5 leginvázívabb hangyafajának listáján.

Pheidole noda kolónia FormiKIT mini L formikáriumban
A Pheidole genus túlélési sikerét többek között az apró dolgozók (~3mm) tömegének köszönheti. Ezek a kicsi, pár mm-es dolgozók gyorsabban és nagyobb számban fejlődnek ki, mint a jóval nagyobb  méretű majorjaik. Államalapítás után tehát viszonylag rövid idő alatt lesz sok apró dolgozó a kolóniában. Ezek aztán szétszélednek és hatékonyan járnak be nagy területet élelem után kutatva.
A Pheidole dolgozói kicsik és sérülékenyek. Azonban nagyon is feláldozhatóak a kolónia túlélésének érdekében. Naponta pusztulnak el belőlük, viszont olyan nagy tömegben születnek újak, hogy ez összegészében jelentéktelen veszteség a kolóniának.
Van még egy különleges képességük, ami látszik a közeli képeken is. Pici méretük ellenére hosszú lábakkal rendelkeznek, mellyel igen fürgén képesek mozogni, és pillanatok alatt bejárni hatalmas területet. Gyors mozgásukból következik, hogy azt a táplálékot, amit egy dolgozó megtalált, a feromon-parancsoknak köszönhetően pillanatok alatt megtalálja a többi dolgozó is, és nagyon gyorsan elfogyasztják vagy becipelik a bolyba.
Gyors reagálásuk a támadások visszaverésében is segíti őket; a támadókat egy pillanat alatt özönli el előbb a piciny dolgozók tömege, majd pár másodperccel később a masszív, erős majorok is.


Fürgeségük mellett a kicsi Pheidole dolgozók meglehetősen találékonyak és erősek. Képesek saját méretüknél 10x nagyobb dió- vagy rovardarabokat akár egyedül is becipelni a bolyba, ha nem sietnek segítségükre társaik. Azonban mégis inkább az együttműködés jellemző rájuk, amikor csak lehet együttműködnek a többi dolgozóval vagy majorral. Nagyon erős összetartás jellemzi őket... 

A másik kasztjuk a katonák, vagy majorok (4-4,5mm) már egészen máshogy működnek, mint a piciny dolgozók. Ők jóval kisebb számban jelennek meg a bolyban, és lassabban is fejlődnek.
Első és legfontosabb feladatuk a boly, de főleg a királynő és az utódok védelme. Amíg csak 2-5 katona van a kolóniában, addig azok ritkán járnak ki. Főleg a fészek bejáratát vagy a királynőt védelmezik. Emellett a kolónia  "élő élelemraktáraként" is szolgálnak. Potrohukban található közösségi gyomrukat teleszívják élelemmel, melyet azután képesek szájon át megosztani társaikkal. Ha a kolónia költözésre kényszerül, ilyen módon a boly mindig viszi magával a katonák begyében saját élelemraktárait.


A majorok fő ismertető jegye méretükön kívül az ormótlanul nagy fejük. Erős rgókkal rendelkeznek, mellyel képesek fölaprítani a magvakat, vagy rést rágni a keményebb rovarok kitinpáncélján, hogy azután a kicsiny dolgozók hozzáférhessenek a lágy részekhez, és belülről egyenek ki minden hasznos tápanyagot. Ez egyébként jellemző rájuk, a külső kemény vázból kieszik a rovarok belsejét. 

A két kaszt nem csak az étkezésben, de a harcban is remekül kiegészíti egymást. Az erős majorok elkapják a legnagyobb prédákat is, miközben a kicsiny dolgozók tömege rámászik, és ott harapja, ahol éri. A két kaszt ezzel a stratégiával, közös erővel bármekkora ellenséggel képes elbánni. 


Királynőjük viszonylag apró, 7-8mm nagyságú. Feje hasonló a majorok nagy fejéhez, a teste többi része azonban sokkal zömökebb. Félénk, általában a fészek mélyén találjuk meg. Nem jár ki vadászni, viszont annál jobban petézik! A kolónia robbanásszerű növekedéséért véleményem szerint a királynő gyakori peterakása mellett a piciny dolgozók is felelősek! A hangyák világában általában a kis méretű hangyák tudják a leghatékonyabban nevelni a pici petéket. - Ez újabb pont tehát a Pheidoléknak a kétkasztú társadalmukért!

Élelemigény: 
A Pheidolék sokféle élelmet elfogyasztanak. Talán ez a másik titkos stratégiájuk a hatékony működésre. A rovarok illetve a cukor és a méz mellett sokféle magot is esznek. Nagyon szeretik a diót, de emellett olajos és lisztes magvakat egyaránt szívesen ropogtatnak. Teljesség igénye nélkül adhatunk nekik: búzát, mákot, szezámmagot, kölest, stb.. 

Tisztaság és menedzsment:
A Pheidolék nagyon hatékonyan művelik és alakítják a környezetüket. Mindig körültekintően alakítják ki a szemétdombjukat, melyet a képen a kifutó jobb felső sarkában láthatunk. A mézet és a folyadékokat mindig letakarják vattával vagy éppen útjukba eső szeméttel, ezzel ösztönösen akadályozzák meg az áradásokat az élőhelyükön. Ez a viselkedés a legtöbb hangyafajnál jelen van, de a Pheidoléknél sokkal látványosabb ez a viselkedés, már 2-3 nap múlva lefedik a mézet.


Másik érdekes tulajdonságuk hogy igyekeznek védeni fészkük bejáratát. A képen puha vatta  csomókat bontottak le a kémcsövekből és ezzel pakolták körbe a bejáratukat. Talán azért hogy könnyebben tudjanak ki-be járkálni, talán azért hogy szűkebb és védettebb legyen a bejárat, talán azért, hogy még véletlenül se árassza el semmi a fészküket. A választ csak ők tudhatják. :)

Aggresszió: 
Az elvégzett toleranciatesztek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a Pheidole noda igen agresszív és territoriális. A betolakodókat azonnal és tömegesen támadják meg, azonban mivel többkirálynős fajról van szó, így meglehetősen elfogadóak a saját fajuk más egyedeivel szemben. Belső viszályok soha nem jelennek meg náluk (nem úgy mint pl.: Polyrhachis divesnél ami szintén többkirálynős faj).
Saját kísérletünkben hajlandóak voltak befogadni a bolyba egy másik kolóniából származó, azonos fajú, majort. Eleinte megkergették, de másnapra már a kolónia teljes értékű tagjává vált.

Fejlődés:
A Pheidole bolyok plexi formikáriumban dinamikusan fejlődnek, és hatékonyan érnek el nagy számú kolóniákat. Egyes esetekben - főleg fűtés mellett - kissé száraz nekik ez a közeg a természeteshez képest (ennek jeleként megfigyelhető, hogy a lárvákat felpakolják a nedvesítő szivacsra),  azonban higiéniai szempontból ez még mindig jobb, mint ha túl lenne párásítva. Ilyen esetben szorosra kell húzni a csavarokat, és gyakrabban párásítani, vagy lejjebb venni a fűtést.


Mindenesetre a Pheidole noda egy nagyon tiszta faj, ezért a tartásuk is meglehetősen hálás feladat. Atkák nagyon ritkán jelennek meg náluk - ha mégis megtörténik az minden esetben a kolónia-tulajdonos hibájából történhet meg. Nem úgy mint például az egyik hozzájuk igen hasonló kényes fajnál, a Carebara diversánál. Ezért az előbbi ismertebb faj helyett én mindig a Pheidolékat szoktam javasolni otthoni tartásra. Ha az ember képes kompromisszumot kötni és megbarátkozni a viszonylag piciny méretükkel, akkor bőven meghálálják azt dinamikus szaporulattal, és pár hónapon belül már egészen nagy területet benépesítenek. Teleltetést nem igényelnek, így jellemzően 1 év alatt már meg szokta haladni a kolónia létszáma az 1000 egyedes lélektani határt, viszont piciny méretük miatt ilyenkor még nem mindig igényelnek a FormiKIT midi-nél nagyobb formikáriumot. Később azonban érdemes elgondolkodni a költöztetésen, megérdemlik majd a nagyobb helyet. 

Hangyász.