Pheidole fajismertető

A Pheidole egy igen hatékony genus. Nem véletlenül, az egyik fajuk, a Pheidole megacephala szerepel a világ 5 leginvázívabb hangyafajának listáján.

Pheidole noda kolónia FormiKIT mini L formikáriumban

A Pheidole genus túlélési sikerét többek között az apró dolgozók (~3mm) tömegének köszönheti. Ezek a kicsi, pár mm-es dolgozók gyorsabban és nagyobb számban fejlődnek ki, mint a jóval nagyobb  méretű majorjaik. Államalapítás után tehát viszonylag rövid idő alatt lesz sok apró dolgozó a kolóniában. Ezek aztán szétszélednek és hatékonyan járnak be nagy területet élelem után kutatva.

A Pheidole dolgozói kicsik és sérülékenyek. Azonban nagyon is feláldozhatóak a kolónia túlélésének érdekében. Naponta pusztulnak el belőlük, viszont olyan nagy tömegben születnek újak, hogy ez összegészében jelentéktelen veszteség a kolóniának.

Van még egy különleges képességük, ami látszik a közeli képeken is. Pici méretük ellenére hosszú lábakkal rendelkeznek, mellyel igen fürgén képesek mozogni, és pillanatok alatt bejárni hatalmas területet. Gyors mozgásukból következik, hogy azt a táplálékot, amit egy dolgozó megtalált, a feromon-parancsoknak köszönhetően pillanatok alatt megtalálja a többi dolgozó is, és nagyon gyorsan elfogyasztják vagy becipelik a bolyba.

Gyors reagálásuk a támadások visszaverésében is segíti őket; a támadókat egy pillanat alatt özönli el előbb a piciny dolgozók tömege, majd pár másodperccel később a masszív, erős majorok is.

Fürgeségük mellett a kicsi Pheidole dolgozók meglehetősen találékonyak és erősek. Képesek saját méretüknél 10x nagyobb dió- vagy rovardarabokat akár egyedül is becipelni a bolyba, ha nem sietnek segítségükre társaik. Azonban mégis inkább az együttműködés jellemző rájuk, amikor csak lehet együttműködnek a többi dolgozóval vagy majorral. Nagyon erős összetartás jellemzi őket... 

A másik kasztjuk a katonák, vagy majorok (4-4,5mm) már egészen máshogy működnek, mint a piciny dolgozók. Ők jóval kisebb számban jelennek meg a bolyban, és lassabban is fejlődnek.

Első és legfontosabb feladatuk a boly, de főleg a királynő és az utódok védelme. Amíg csak 2-5 katona van a kolóniában, addig azok ritkán járnak ki. Főleg a fészek bejáratát vagy a királynőt védelmezik. Emellett a kolónia  "élő élelemraktáraként" is szolgálnak. Potrohukban található közösségi gyomrukat teleszívják élelemmel, melyet azután képesek szájon át megosztani társaikkal. Ha a kolónia költözésre kényszerül, ilyen módon a boly mindig viszi magával a katonák begyében saját élelemraktárait.

A majorok fő ismertető jegye méretükön kívül az ormótlanul nagy fejük. Erős rgókkal rendelkeznek, mellyel képesek fölaprítani a magvakat, vagy rést rágni a keményebb rovarok kitinpáncélján, hogy azután a kicsiny dolgozók hozzáférhessenek a lágy részekhez, és belülről egyenek ki minden hasznos tápanyagot. Ez egyébként jellemző rájuk, a külső kemény vázból kieszik a rovarok belsejét. 

A két kaszt nem csak az étkezésben, de a harcban is remekül kiegészíti egymást. Az erős majorok elkapják a legnagyobb prédákat is, miközben a kicsiny dolgozók tömege rámászik, és ott harapja, ahol éri. A két kaszt ezzel a stratégiával, közös erővel bármekkora ellenséggel képes elbánni. 

Királynőjük viszonylag apró, 7-8mm nagyságú. Feje hasonló a majorok nagy fejéhez, a teste többi része azonban sokkal zömökebb. Félénk, általában a fészek mélyén találjuk meg. Nem jár ki vadászni, viszont annál jobban petézik! A kolónia robbanásszerű növekedéséért véleményem szerint a királynő gyakori peterakása mellett a piciny dolgozók is felelősek! A hangyák világában általában a kis méretű hangyák tudják a leghatékonyabban nevelni a pici petéket. - Ez újabb pont tehát a Pheidoléknak a kétkasztú társadalmukért!

Élelemigény: 

A Pheidolék sokféle élelmet elfogyasztanak. Talán ez a másik titkos stratégiájuk a hatékony működésre. A rovarok illetve a cukor és a méz mellett sokféle magot is esznek. Nagyon szeretik a diót, de emellett olajos és lisztes magvakat egyaránt szívesen ropogtatnak. Teljesség igénye nélkül adhatunk nekik: búzát, mákot, szezámmagot, kölest, stb.. 

Tisztaság és menedzsment:
A Pheidolék nagyon hatékonyan művelik és alakítják a környezetüket. Mindig körültekintően alakítják ki a szemétdombjukat, melyet a képen a kifutó jobb felső sarkában láthatunk. A mézet és a folyadékokat mindig letakarják vattával vagy éppen útjukba eső szeméttel, ezzel ösztönösen akadályozzák meg az áradásokat az élőhelyükön. Ez a viselkedés a legtöbb hangyafajnál jelen van, de a Pheidoléknél sokkal látványosabb ez a viselkedés, már 2-3 nap múlva lefedik a mézet.

Másik érdekes tulajdonságuk hogy igyekeznek védeni fészkük bejáratát. A képen puha vatta  csomókat bontottak le a kémcsövekből és ezzel pakolták körbe a bejáratukat. Talán azért hogy könnyebben tudjanak ki-be járkálni, talán azért hogy szűkebb és védettebb legyen a bejárat, talán azért, hogy még véletlenül se árassza el semmi a fészküket. A választ csak ők tudhatják. :)

Aggresszió: 

Az elvégzett toleranciatesztek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a Pheidole noda igen agresszív és territoriális. A betolakodókat azonnal és tömegesen támadják meg, azonban mivel többkirálynős fajról van szó, így meglehetősen elfogadóak a saját fajuk más egyedeivel szemben. Belső viszályok soha nem jelennek meg náluk (nem úgy mint pl.: Polyrhachis divesnél ami szintén többkirálynős faj).
Saját kísérletünkben hajlandóak voltak befogadni a bolyba egy másik kolóniából származó, azonos fajú, majort. Eleinte megkergették, de másnapra már a kolónia teljes értékű tagjává vált.

Fejlődés:

A Pheidole bolyok plexi formikáriumban dinamikusan fejlődnek, és hatékonyan érnek el nagy számú kolóniákat. Egyes esetekben - főleg fűtés mellett - kissé száraz nekik ez a közeg a természeteshez képest (ennek jeleként megfigyelhető, hogy a lárvákat felpakolják a nedvesítő szivacsra),  azonban higiéniai szempontból ez még mindig jobb, mint ha túl lenne párásítva. Ilyen esetben szorosra kell húzni a csavarokat, és gyakrabban párásítani, vagy lejjebb venni a fűtést.

Mindenesetre a Pheidole noda egy nagyon tiszta faj, ezért a tartásuk is meglehetősen hálás feladat. Atkák nagyon ritkán jelennek meg náluk - ha mégis megtörténik az minden esetben a kolónia-tulajdonos hibájából történhet meg. Nem úgy mint például az egyik hozzájuk igen hasonló kényes fajnál, a Carebara diversánál. Ezért az előbbi ismertebb faj helyett én mindig a Pheidolékat szoktam javasolni otthoni tartásra. Ha az ember képes kompromisszumot kötni és megbarátkozni a viszonylag piciny méretükkel, akkor bőven meghálálják azt dinamikus szaporulattal, és pár hónapon belül már egészen nagy területet benépesítenek. Teleltetést nem igényelnek, így jellemzően 1 év alatt már meg szokta haladni a kolónia létszáma az 1000 egyedes lélektani határt, viszont piciny méretük miatt ilyenkor még nem mindig igényelnek a FormiKIT midi-nél nagyobb formikáriumot. Később azonban érdemes elgondolkodni a költöztetésen, megérdemlik majd a nagyobb helyet. 

Hangyász.

Dubai hangyák 🐜🌴

Rengeteg fotót és videót csináltam nektek Dubaiban, és 6 fajjal sikerült találkoznom a nyaralásom során. Élménybeszámoló, és összegzés következik az utazásról a legjobban sikerült képekkel:

A környezetről:
Engedjétek meg, hogy röviden említést tegyek kicsit a környezetről. Dubai mindenek előtt óriási város, négyzet-kilométer alapján majdnem nyolcszor akkora mint Budapest. Volt amikor térképről kinéztünk magunknak egy-egy távolságot, azt gondoltuk majd lesétáljuk azt a két háztömböt, ám odaérvén derült ki, hogy vagy két óra alatt érnénk oda. Szóval számos újratervezést igényelt a dolog.

Dubai pénzneme a dirham, 1 dirham nagyjából 70 forintnak felel meg. A kaják borzalmasak, muszlim ország lévén disznóhúst nem esznek, és általában is elmondható, hogy kevés hús fordul elő az étkezésükben. A kisboltokban kevés a termékválaszték, és azokból is kevés van készleten. Nem ritka, hogy bizonyos termék amit keresel már elfogyott, vagy már csak egy-két selejt darab árválkodik belőle a polcon. Ja, és a benzin literje olcsóbb mint a vízé...

A városban rengeteg pálmafa van, de ami a legmeglepőbb, hogy a város szélén - ahol kopár sivatagra számítottam - dús pálmaerdők fogadtak. Többnyire telepítettek persze, de viszonylag sokat kellett autózni még onnan ahhoz, hogy viszonylag érintetlen sivatagot találjon az ember.

Dubaiban általában kevés az érintetlen terület. A városban szinte minden parkba vagy zöld területre öntözőrendszerek vannak telepítve. A por megkötése miatt amit nem lehet beépíteni, azt amint lehet azonnal parkosítják.
Sok helyen az út szélét ilyen dús, 15cm vastag porcsin-takaró borítja:

A sivatagban igen érdekes a hangyák előfordulása. Az emberek környezetében egyszerre 2-3 faj is felfedezhető, többnyire ugyanazok, amelyek a városban is megélnek az ember környezetében. Házak között, tákolmányok alatt, ahol víz, és némi leeső morzsa előfordul számukra. Viszont érdekes módon, amint pár száz méterrel arrébb sétálunk olyan puszta, érintetlen, élettelen homokot látunk csak, akár a cikk elején lévő képen. És ez terjed a végtelenségig - pontosabban a következő emberlakta területig.

Saját véleményem szerint ezekre a kis "szigetekre" az emberek akaratlanul telepíthették be ezeket a hangyákat. 

Most nézzük a hangyákat:

Az első és leggyakoribb faj amit kiszúrtam a városban, első látásra egy pici gyepihangya fajnak tűnt. Később azonban kiderült, hogy inkább Monomorium faj, mintsem Tetramorium. A városban is gyakran találkoztunk vele a járdán. Fekete potroh, vörös tor, vörösesbarna fej. Ránézésre kb 3-4mm hosszú lehetett, és beköltözött a járdakövek közé, parkok szélére, virágágyásokba, pálmafák tövébe,  és gyakorlatilag mindenhová.

Monomorium subopacum

Monomorium dichroum

Szintén a városban egyszer volt szerencsém találkozni Monomorium dichroummal is. Begyűjtöttem egy dolgozóját.
Sajnos ennél jobb képet nem tudtam róla készíteni a sötét hotelszobában (mármint nem a szoba volt maga sötét, hanem akkor volt mindig sötét amikor este hazatévedtünk :D ). Viszont ezen a képen is látszik a gyönyörű sárgás színe, és a jellegzetes, nyúlánk Monomorium fejformája. De a kedvencem a potroh elején látható aranysárgás színátmenet. Pompás hangyafaj!

Érdekes módon egyetlen Tetramorium vagy Lasius fajjal sem találkoztam a városban, pedig nálunk Magyarországon ez a két leggyakoribb faj az ember közelében.

Hypoponera eduardi

A második és egyben legmeglepőbb faj, akivel a városban találkoztam először kissé szokatlan és ijesztő látványt nyújtott. Egységes sorokban masíroztak ezek a nyúlánk bestiák a strand melletti járda szélénél.

Telefonra korábban feltöltött képek alapján Hypoponera eduardi-nak azonosítottam külseje alapján, ez az elképzelésem később megerősítést nyert itthoni azonosítás alkalmával is.

5mm hosszú, külseje alapján úgy tűnik, hogy van fullánkja, viszont gyűjtöttem belőlük több alkalommal is több dolgozót, de egyszer sem csíptek meg.
Erős rágói vannak, és külsejük alapján - tippem szerint - átlagnál magasabb pára és húsigényük lehet. 

Sajnos erről a fajról nagyon kevés információt találtam. Tartásáról szinte semmit, elterjedéséről viszont kiderült, hogy Nyugat- és Dél-Európában, Chilében, Dél-Afrikában, illetve Új-Zélandon is előfordul ez a faj. Ebből arra következtetek, hogy igen alkalmazkodó, és valószínűleg sikeres szaporodási stratégiájuk lehet, mely megállja a helyét különböző időjárási körülmények között is.

A következő kutatási terület egy kicsiny park volt (Al Khabaisi Park), mely kb 200m hosszúságú volt, és körben forgalmas utak határolták. Nem éppen a legtermészetesebb környezet, de Dubaiban sajnos nem válogathat az ember, elhagyatott terület nemigen van a városban, csak ilyen gondozott parkok.

Itt több fajt is sikerült beazonosítanom. Ugyanabban a környezetben fordult elő a már fent említett Monomorium subopacum, egy pici, fürge fekete Lepisiota sp., és.. - első látásra nem is hittem a szememnek - de egy Pheidole sp. faj. Természetesen a majorját szúrtam ki élőször, és utána már az aprócska dolgozók faja is egy csapásra nyilvánvalóvá vált. A majorjai 4mm-esek voltak, fekete potroh, vörös fej és tor. Nem hittem volna, hogy egyszer majd egy közönséges parkban láthatok Pheidolét..

A város szélén, az utolsó háznál a sivatag szélénél botlottam bele életem első Cataglyphis fajába. Nézelődtem, és épp megjegyeztem a páromnak, hogy az a pók pont úgy fut a homokban, mint az áhított faj.. Majd miután jobban megnéztem rájöttem, hogy éppen életem első Cataglyphiséhez van szerencsém.

A gyors mozgású dolgozó fekete potrohát az égnek emelve szaladt át fürgén előttünk. Vörös feje, és vörös tora van, és a lábait nem mérve 12mm hosszú. Viszont a lábai miatt ránézésre ennél jóval nagyobbnak, akár 2cm-esnek tűnt. Ezek alapján valószínűleg Cataglyphis nodus-al találkoztam, ami elméletileg hazánkban is előforduló faj.

Sajnos az alkalom épp nem volt megfelelő a további kutatáshoz, mert éppen átszálltunk buszról dzsipre, ami kivitt aztán a sivatagba. Ez a fürge, hosszú lábú faj amúgyis igen nagy területet járhat be, tehát ha tovább ott időzünk, akkor sem lett volna egyszerű megtalálni a fészkét.

Mindenesetre azt az egy dolgozót kapszulába tettem, és magammal vittem későbbi megfigyelésekre. Este a szállásra visszatérve fedeztem fel egy különleges tulajdonságát, amit már korábban is sejtettem. Kicsi volt neki a kémcső, és valami tiszta felületen szerettem volna lefotózni, ezért pohárba tettem. Ekkor vettem észre, hogy a Cataglyphis nodus nem képes megtapadni az üvegen! :)

Most, hogy ismerem ezt és a többi képességét, úgy gondolom, hogy a Cataglyphis kiválóan alkalmas faj lehet otthoni tartásra. Nagy méretű, aktív, agresszív, fürge faj, aki nagy területet jár be, tehát jól néz ki nagy méretű farmban. Ráadásul még az üvegen sem képes megtapadni, tehát bátran tarthatjuk szabadkifutós, tető nélküli kifutóban. Annál is inkább, mivel meleg, száraz környezetet kedveli, ezért nem probléma neki, ha a formikárium átveszi a szoba klímáját - persze fűtést igényel azért. Alacsony páraigényéhez pedig hozzáfűzném, hogy ennek ellenére a fészket azért jó ha 50-60%-ra párásítjuk. Egyszóval ha lesz szerencsém királynőt venni, igyekszem nevelni majd egy saját bolyt is belőlük. :)

A végére hagytam a jó hírt: legnagyobb örömömre sikerült begyűjtenem egy teljes bolyt! Nem valami különleges fajból ugyan; a gyakori Monomorium subopacum-ból. Íme a 7mm hosszú királynőjük: 

Korábban nem volt még saját Monomorium fajom, annak ellenére, hogy hazánkban is meglehetősen gyakoriak. Nálunk a Monomorium pharaonis alfaj terjedt el,  mely egy invázív faj - gyakran ők költöznek be panel lakások falaiba - rengeteg gondot okozva ezzel a lakóknak. 

A Monomorium subopacum dolgozói 3mm-esek, fekete potrohuk van, vörös toruk, és egy árnyalattal sötétebb vörös fejük. 20-25 dolgozót gyűjtöttem be a királynő mellé, ebből sajnos néhány elpusztult az út során, de a többiek nagy hasznára válnak a bolynak. A királynő hazatérésig három, majd egy hét alatt összesen 6 db petét rakott le a kémcsőben. Reményeim szerint rendszeres etetéssel szép nagy kolóniát sikerül majd duzzasztani belőlük. 

Érdekes dolog amit megfigyeltem, hogy ennek a vadon fogott bolynak a dolgozói folyamatosan a lezárt kémcső szivacsánál próbálkoznak szökni. 20 dolgozóból legalább 5 mindig ott ácsingózik. Ezzel jelentősen nehezítik számomra az etetésüket. 

Ehhez képest az a tapasztalatom, hogy a kezdetektől kémcsőben nevelt boly sokkal szelídebb - ők nem tudják milyen a külvilág, és sok esetben akár félnek is a kémcső pereménél tovább merészkedni ha nyitva hagyom azt számukra..

Más bolyokon figyeltem meg, hogy a hangyák megjegyzik hol nyílik a formikárium és oda állnak a nyíláshoz, várva az újabb etetést. Ezek az érdekes viselkedések mindig bizonyosságot jelentenek számomra a hangyák memóriáját, tapasztalatait és tanulási képességeit illetően! 

Hypoponera eduardi megpróbál a szellőző lyukakon bejutni a kapszulába

félelmet nem ismerő madár a főút mellett keresgél - háttérben a jellegzetes krémszínű helyi taxi

a fajok azonosítását illetően információhiány 

miatt a tévedés jogát fenntartom.

Hangyász.

Dubai hangyavadászat 🐜

Holnap elutazom pár napra a csodálatos Dubai-ba pihenni, kikapcsolódni. Elhatároztam, hogy a strandolás és felhőkarcoló-mászás közti szabadidőmet, illetve ha alkalmam nyílik, akkor egy teljes napot arra fogok szánni, hogy hangyavadászatra indulok! (gondolom nem kell mentegetőzzek, biztos sokan megértitek az érzést..☺👀) Elképesztő fajokat lehet szerencsém látni, és persze igyekszem majd őket azonnal lencsevégre kapni nektek! 🐜

Végeztem egy kis előzetes kutatást, hogy képben legyek a helyi fajokról, szerencsére volt egykét genus ami ismerős volt számomra, vagy akár tapasztalatom is volt egy másik alfajuk tartásával.

Az Arab Emirátusokban (ez az az ország, ahol Dubaj található) egyes források szerint 103, mások szerint 133 hangyafaj fordul elő. A talált információk alapján leggyakrabban a következőkkel találkozhatunk az ember közelében: Samsun-hangya, ácshangya (Camponotus sp.), gyepihangya, őrült hangya (Nylanderia jaegerskioeldi?), fáraóhangya (Monomorium sp.), tűzhangya (Solenopsis geminata?), Odorous house ants??, tolvajhangya (Solenopsis omana?), és szellemhangya (Tapinoma sp.). Sajnos ezek a megnevezések teljesen pontatlanok hangyák esetében sose használjunk köznapi megnevezéseket, csakis a pontos latin meghatározást! A zárójelbe írt latin neveket már utólag próbáltam összeszedni hozzájuk több-kevesebb sikerrel.

Az emirátusokban a hangyafajok kevéssé beazonosítottak. Vagy azért mert kevés hangyás él erre, vagy kevés kutató foglalkozik velük ezen a területen, vagy én nem találtam meg az ide vonatkozó kutatásokat. De az azonosításukat tovább nehezítik az arab országok szabályai, mint például az internet korlátozások - nem minden városrészen elérhető például a Facebook vagy a Youtube, van ahol blokkolnak bizonyos oldalakat. 

Dubai városában vannak bizonyos dolgok amiket tilos fényképezni - még akkor is ha esetleg a téma nem a tiltott tárgyra irányul hanem az előtte lévő hangyákra. Dubai városán kívül pedig veszélyes lehet eltévedt európaiaknak hangyákat keresgélni a sivatagban.. 

Szóval nem lesz egyszerű dolog, de igyekszem minél több fajt beazonosítani a hazai hangyás közösségünknek! :) 

Az előzetes áttekintést kezdjük a veszélyesebbekkel, majd folytassuk az alfajok számának nagysága szerint nagyobbtól a kisebb felé.

Az ismertebb fajok közül a samsun-hangya és a tűzhangya jelentheti a legnagyobb veszélyt az emberre.

A Samsun-hangya (Pachycondyla sennaarensis) fekete színű, 4-6mm nagyságú faj. Nem támad addig, amíg nem piszkáljuk,  azonban fájdalmas csípése anafilaxiás sokkot okozhat! Ez a faj ennek ellenére igen gyakori vendég kertekben, házak között, emberek közelében. 

Egy másik alfaját, a Pachycondyla astutát volt már szerencsém tartani korábban. Az egy nagy méretű, magas páraigényű vadászó, húsevő faj. Elképzelésem szerint a Samsun-hangya párásabb, védettebb ,,erdőtalajban" (mármint fák alatt), gondozott, öntözött kertekben, földbe ásott fészkekben fordulhat elő. 

A tűzhangya (Solenopsis geminata) már jóval agresszívebb faj. Igen fájdalmas csípése gennyes kelést hagy maga után, azonban ritkán fordul elő miatta anafilaxiás sokk. Dolgozói 3-7mm hosszúak, fejük rézvöröses barnás, potrohuk sötétebb árnyalatú.

________________________________________

Ezek voltak a veszélyesek, most nézzük genusok száma alapján csökkenő sorrendben:

Nos az emirátusok sivatagaiban sok a homok, így hát nem csoda, hogy a Cataglyphis genusból 23 különböző faj él itt. Ezek a fajok éppen a meleg sivatagok áldozataira specializálódtak. Hosszú lábukkal könnyeden és igen gyorsan futnak keresztül a forró homokon, ahol aztán összeszedik az eltévedt, a melegben elpusztult rovarok maradványait. Ennek a fajnak számos igen érdekes jellegzetessége van. A videón is megfigyelhető különleges viselkedésük, amikor hosszú lábaikkal kutyamód kaparják ki a szél által betemetett fészküket a homokból: 

A csodálatos mintázatú Cataglyphis minden alfaja igen ritka hangyász körökben, a királynő világpiaci értéke könnyedén elérheti az 50-80.000Ft-ot. Annál is inkább, mivel ez egy nagy méretű hangyafaj, dolgozói általában alfajtól függően 5-15mm-esek, királynői elérhetik akár a 18mm testhosszt is. 

További érdekessége ennek a hangyafajnak, hogy különleges ezüst szőrzete hőpajzsként védi őt a napsugárzástól. Az átlátszó szőrszálak prizma-szerűen szórják szét a napsugarakat a testén, így őt magát már nem hevíti fel a szaharai napsugárzás. 

Másik különleges képessége, hogy mivel a homokban pillanatok alatt elfújná a szél a szagnyomokat, így a Cataglyphis egész más módszert fejlesztett ki a tájékozódásra. Oly módon talál vissza a bolyba, hogy számlálja a lépéseit! - Ezekről a képességeiről a későbbiekben írunk majd még itt a blogon. 

Magyarországon két alfaja fordul elő a Cataglyphis fajnak a noda és az aenescens. Eddig még sosem volt szerencsém személyesen látni őket, úgyhogy remélem Dubajban lesz szerencsém megismerkedni velük, és király felvételeket készíteni nektek róluk! :) 

Monomoriumból 20 faj él az emirátusokban.

Róluk annyit érdemes tudni, hogy picik és nagyon nehezen beazonosíthatóak.
Egyes források szerint fáraóhangya is él itt (Monomorium pharaonis), mely vagy az utóbbi időben terjedhetett el, vagy csak összekeverik a 20 másik apró fajjal amely előfordul náluk (ezt persze meg tudom érteni).

Camponotus fajból 14:

Camponotus atlantis

Ők lesznek az ácshangyák, mert berágják magukat a fába.
Ez a genus amúgy is közkedvelt a hangyás körökben, bár korántsem egyszerű tartásáról, inkább szebbnél szebb külleméről és méretéről híres.

Camponotus oasium

Az biztos hogy sok izgalmas faja él az emirátusokban. A Camponotus atlantis pompás színátmenettel büszkélkedhet a potroh részén, mely a sivatagi homok színét idézi. Egyszerre van benne fekete, vöröses és sárgás árnyalat, amely a három leggyakoribb szín a hangyáknál.


Említésre méltó lehet még az ufó-külsejű Camonotus oasium, a pompás aranypotrohú Camponotus sericeus, és a színes-foltos Camponotus thoracicus. Ezek viszonylag ritka fajok, ám kedvtelésből gyakran tartott fajok is előfordulnak, mint például a Camponotus fellah, és a Camponotus nylanderi.

Camponotus sericeus

Camponotus thoracicus

9db Lepisiota sp.:
Róluk nem sokat tudok, egyszer kaptam ajándékba valakitől egy Lepisiota sp. királynőt, aki sosem rakott petét. Hasonlított a Lasius-ra, csak jóval karcsúbb, kisebb és fürgébb volt. 

6db Crematogaster sp.:
Ők már inkább érdekesebbek, jellegzetes hegyes potrohukról könnyen felismerhetőek. Savas, területőrző faj, jó mászók, nagy kolóniákat alapítanak, és gyakran költöznek be fába. Valószínűleg találkozok majd egyes alfajaikkal.

6 Messor maggyűjtőfaj - egyik személyes kedvenceim - bár ők nem feltétlen élnek emberek közelében. Félek velük nem fogok találkozni, ugyanis szűk élőhelyre korlátozódnak. Ha mégis, akkor nagyon fogok örülni nekik! :)

6 Tetramorium faj - valószínűleg őket nevezik gyepihangyának. Legalábbis remélem, mert nálunk Magyarországon ezt a genust hívjuk így. 

Van itt egy nagy dobás is: Tetraponera ambigua!
Egy másik alfajához volt már szerencsém korábban, és jelenleg is folyamatban van, hogy beszerzek belőle egy saját bolyt. Ez nem más mint a Tetraponera rufonigra. Ezekből az ismeretekből kiindulva feltételezem, hogy a Tetraponera ambigua kisebb a rufonigránál, tehát kisebb mint 10-12mm. Feltételezem, hogy ugyancsak fás, erdősebb területeken fordul elő, agresszív, kiválóan mászik, fullánkos és igen erős méreggel rendelkezik. Legalábbis a rufonigra csípése éppolyan fájdalmas akár a darázscsípés.

Viszont attól félek, hogy ha a legveszélyesebb fajok leírásában nem találtam meg, akkor igen ritkán találkozni vele. Főleg ha belegondolok, hogy hol találok majd nemhogy esőerdős, de egyáltalán erdős területet a sivatagban?! Na mindegy, meglátjuk! Az biztos, hogy, ha a Messornak megörülnék, akkor ez a faj lehet az utazásom szent Grálja!
Óriási szerencse lenne találkozni vele, már ránézésre is pompás élőlény! :)

Általam ismert fajokból találtam még 8 Pheidole (nagyfejű hangya) és 1 Polyrhachis (szövőhangya) fajt.

A legtöbb alfaj fotóját feltöltöttem a telefonomra azonosítás miatt. Szurkoljatok, hogy sok szép videóval és képpel térjek haza.

forrás: http://antmaps.org/

https://www.antweb.org/taxonomicPage.do?rank=species&images=true&countryName=United%20Arab%20Emirates

Hangyász.

Kolóniatörténet - A maggyűjtők királysága (Messor structor)

A Messor structoraimat 2016. májusában indítottam, 5 királynővel. Korábban foglalkoztam már egy vadon fogott bollyal ebből a fajból (videó1, videó2, videó3, videó4), azonban mindenképpen szerettem volna magam indítani egy többkirálynős bolyt, egészen a kezdetektől.

A Messor structor fajnak szimbolikus jelentése is van számomra, hiszen egyrészt ez volt az első komolyabb kolónia, amit sikerült befognom és fogságban tartanom, illetve ez a faj alapozta meg az antshungary-nak az első üzleti sikereit. Talán majd erről is írok egyszer a későbbiekben. Véleményem szerint tehát a Messor structor az egyik legjobban kezelhető, leghálásabban tartható faj hazánkban, és ha vannak is rossz érzéseim velük kapcsolatban, az mindig abból adódik, hogy problémamentes tartásuk miatt szerintem méltatlanul keveset említjük őket hangyás körökben... 

Nade vissza a bolyhoz! 

Már államalapításkor óriási mennyiségű petét raktak le öten, alig fértek el az átlagos méretű (16x160mm) kémcsőben. Sajnos a Messor structorok bár polygyne-ek, ennek ellenére főleg kolónia-alapításkor hajlamosak váratlanul lefejezni egyes királynőiket. Úgy értem főleg a királynők egymást.  Nálam is ez volt, az 5 királynőből 1-et még az elején megöltek a többiek, majd az első dolgozók kikelésekor egy másik társukat is lefejezték. Ez talán az egyetlen probléma ami előfordul ennél a fajnál, de ez is csak több királynő esetén jelenik meg.

Sok elmélet van arról, hogy ez miért lehet. Ezzel nem húznám most az időt, bővebben itt olvashat majd róla hamarosan akit érdekel.

A későbbiekben a 3 királynő jól működött együtt, 2016. nyarán, már olyan 30-50 dolgozót számlált a boly. Miután megjelentek az első majorok úgy döntöttem, hogy lárvaadoptálással jelentősen megnövelem a számukat. Így év végére, 2016. október-novemberében egyesével számolással olyan 3-400 egyedet számoltam össze náluk. Ekkor még 3 jól együttműködő királynője volt a kolóniának, viszont sajnos az én hibámból egy balesetben az egyiket sikerült melegebb éghajlatra küldenem.

Az történt ugyanis, hogy kiállításra egy természetesebb, Y-tong farmba költöztettem át őket, a dolog azonban rosszul sült el. A kolónia valahogyan elfért az y-tong farm rései között (hiába csiszolgattam napokig, éjt nappallá téve..) és beköltözött a farm legaljába, az y-tong alá, hogy aztán semmit nem lehetett látni belőlük. Ki kellett tehát telepítenem őket, vissza a plexi farmba, és ekkor szorult be az egyik királynő az y-tong és az üveg közé. Elég volt hozzá, hogy megnyomódott a potroha kissé, ilyenkor már nincs mit tenni, pár napon belül sajnos elpusztult. :(

Ezt követően a FormiKIT antropolis nevű farmjában teleltek, és éldegéltek boldogan a következő évben. Ebben a farmban belakták az óriási fészekrész 2/3-át (a többit nem nyitottam meg nekik), holott mindössze egyetlen szivacs volt beleépítve, amiből két kamrában volt lehetőségük inni. Viszont kiválóan megosztották egymás között az élelmet és a vizet, betegség vagy élelemhiány nem volt, csupán a természetes elhalálozás fordult elő náluk.

Mindig gondosan rendezgették a magokat, akkor is amikor vittük őket kiállítani évente 5-6 alkalommal. Ha utazás közben összerázódott kissé a helyük, másnapra akkor is gondosan újra kialakították a szeméttelepüket. A Messor structorok nagyon tiszta, rendes hangyák, nagyon szeretem őket tartani! Atkáknak még az ötlete sem merült fel náluk sosem! Száraz környezetükben nagyon jól komposztálódnak a magdarabok és a rovartáplálékok is. Szinte öröm takarítani a helyüket néhány havonta! Olyan jól összerendezik a szemetüket, hogy elegendő egy csipesszel kiszedegetni, a legtöbbször még felmosni sem kell náluk.

Azon kívül igen látványosak is! 3 féle kaszt van jelen náluk (minor, media, major), és a nagy számuk miatt második évben már igazán batár szupermajorok is megjelentek, szemüknél vöröses árnyalattal. Jól tarthatóságuk mellett mindig lenyűgözött a folyamatos aktivitásuk, szorgalmuk, és a Messorokra oly jellegzetes, lépegető mozgásuk, ami mindig magával ragadja a szemlélőket.

A tavalyi adoptáláskor bekerült hozzájuk kettő szárnyas, terméketlen királynő is. Ők voltak még az igazi látványosságok! Egy alkalommal amikor a telelésből felébredtek, és fokozatosan melegedett a farmjuk a királynők fel is jöttek a kifutóba megmutatni magukat. Úgy tűnt, szándékoznak elrajzani, azonban nem volt alkalmas környezetük a farmban (meg persze hímek sem) a rajzáshoz. Terveztem, hogy amikor kinti társaik rajzanak, akkor kiviszem a farmot, és elreptetem őket, azonban sajnos lekéstem a kinti rajzást, így erre nem került sor. A szárnyas királynők mai napig benne vannak tehát a farmban. Az egyik, kicsit tépettebb az folyamatosan a kifutóban keresgél a többiekkel, míg a másik a fészek mélyén tevékenykedik.

Van aki szerint a szárnyas királynők szupermajorként működnek a bolyban. Munkafeladatokat is ellátnak, viszont a majorokkal ellentétben ők segédkeznek az utódok nevelésében is. Annyi bizonyos, hogy a Messor structor királynők akár 20-25 évig is élhetnek, és annak ellenére, hogy terméketlenek a szárnyasok is királynők. Tehát feltételezhetően mindaddig éldegélnek majd a bolyban, amíg egyik évben nem sikerül végre kirajzaniuk, és ha szerencsével járnak új bolyt alapítaniuk.

Addig pedig gyönyörködhetünk bennük, igazán pompás teremtmények! 

Idén, 2017. decemberében aztán, mikor már igazán ideje volt hogy elrakjam őket teleltetni, megoldást kellett találnom a költözésre. Sajnos az antropolisnak szétrágták a nedvesítő szivacsát, így az utóbbi időben már csak a kifutóban tudtam itatni őket kémcsőből, és naponta nedvesített vattából. Bár semmi okom panaszra, így is egy egész szezont lehúztak az antropolisban, az pedig nem kevés egyetlen nyamvadt, rácsnélküli nedves-szivaccsal. Az egyesével költöztetés mellett döntöttem, gondoltam ismét megtisztelem őket azzal, hogy megszámolom hányan is vannak valójában.

Megszámoltam hát őket egyesével, és megdöbbentem!

Arra számítottam, hogy olyan 5-600 dolgozó lesz a bolyban mindössze, de messze túlszárnyalták az elvárásaim. 1365 dolgozót számoltam össze. Persze ez egyesével számolásnál is becsült értékként vehető figyelembe, kisebb nagyobb eltérés biztosan van benne, hiszen több mint 2 órán át folyamatosan számoltam őket. Ez percenként 11 dolgozó, átlagosan 5-6 másodpercenként 1db. Csak azért szoktam visszaszorozni, hogy ezzel is ellenőrizzem, reális-e az az egyedszám ami kijött. Például másodpercenként 3 dolgozót lehetetlen lenne összeszámolni, de 5-6 másodpercenként 1 reálisnak tűnik, főleg, hogy közben ecsettel sepertem őket egyesével az új farmba.

De tényleg csak az igazán türelmes hangyásoknak javaslom az egyesével számolást, én is csak a kiemelt kedvenc bolyaimat szoktam átszámolni évente, akik közel állnak a szívemhez. Hangyás szokás ez is, legalább látom hogyan is fejlődnek. Lassú, megnyugtató rituálé ez (legalábbis nekem - nekik kevésbé..).

Az alábbi függvényt Deborah Gordon állította össze az Arizonai sivatag maggyűjtőhangya bolyainak életciklusáról (Pogonomyrmex sp.). Ez ugyan nem ugyanaz a faj, mint a Messor, de nagyon hasonló hozzá. Hasonló élőhely, hasonló méret, hasonló életmód, és hasonló élethossz. Talán csak a telelési időszak a különbség, amely nálunk jelen van, Arizónában viszont nem.

Ez alapján büszke vagyok a bolyomra. Általában úgy véljük, hogy a természetben élő hangyák jobban, dinamikusabban fejlődnek, hiszen sokkal több és változatosabb összetételű élelemhez jutnak hozzá, mint a fogságban tartott bolyok. Ez alapján a függvény alapján nagyjából 1600-1800 egyedből áll egy két éves kolónia, az enyém se sokkal marad el ettől szerencsére.

Tervek a jövőben:

Most tehát ismét telelnek a Messorkák soha nem látott létszámban. Még mindig furdal a lelkiismeret, hogy kinyírtam a leghűségesebb bolyom egyik királynőjét, ezért kárpótlásul szeretnék a telelés folyamán új királynőt adoptálni hozzájuk. Remélhetőleg elfogadják majd őfelségét, és újabb sikersztoriról számolhatok be a maggyűjtő királyságban! :)

Hosszútávon pedig szeretném még sok évig sikerrel nevelni őket, remélem tényleg megél majd 20-25 évet nálam a boly. :)

Hangyász.

Venator-történet (Harpegnathos venator)

A Harpegnathos venator kétség kívül egy pompás hangyafaj, aki mérete vagy külleme miatt sokunknak megtetszik! Kiválóan lát, ugrik és csíp - mi kell még egy tökéletes ragadozóhoz?

Nem szabad viszont elfelejteni, hogy továbbra sem ajánljuk ezt a fajt otthoni tartásra. Magyarországon jelenleg mindössze ketten boldogulnak velük, ám az egyik kolónia egy laborban van elhelyezve stabilan biztosított hőmérséklet és pára mellett. A másik, otthoni kolóniában jelenlegi információink szerint maximum bábig jutottak el velük.

Most elmesélném az én személyes történetemet velük..

Szeptemberben került hozzám két darab-kolónia Harpegnathos venatorbó. Azért darab, mert eredetileg 10-15 fősek voltak de sajnos a két kolónia 80-90%-a elpusztult még a 15 napos szállítás alatt. Végül az első kolóniából 1 venator, a második kolóniából 3 venator érkezett meg hozzám. Ez már a második próbálkozásom volt a Harpegnathos venator fajjal, ezért amikor megérkeztek - gondoltam itt az alkalom, ezúttal sikerülni fog felhozni őket!

Azonnal elhelyeztem tehát őket új helyükön. Első dolog amit tudni kell, hogy a venatorok magas párát igényelnek a fészekben. (Véleményem szerint azért, mert ormótlan rágóikkal nem képesek inni a vattán keresztül, és más fajokkal ellentétben ha szomjasak nem képesek kirágni a vattát a vizes részig. Így ha nincsen elég magas pára, valószínűleg szomjan halnak. - Erre többek között abból is következtetek, hogy láttam már korábban venatort úgy meghalni, hogy a csáprágója belegabalyodott a vattába.)

A venatort általában y-tong vagy gipsz farmokban tartják a magas pára miatt. A plexi fészket egyrészt a szárazsága másrészt az átlátszósága miatt sem ajánlják ennek a fajnak. Kifutónak még jó lehet, de fészeknek nem a legjobb. Én ezért egy plexi farm kifutójában helyezem el őket, letakarva, hogy ne stresszeljenek, és egy magas párát biztosító fészket készítettem nekik, amit aztán beraktam a plexibe.

A fészket Bády Ferenc hangyás kolléga ötlete alapján egy tic-taccos dobozból készítettem nekik. (Félig töltjük vattával, lyukat szúrunk rá, és a lyukon át fecskendővel nedvesíthetjük a vattát.) Előnye ennek a megoldásnak, hogy nagy helyet és magas párát biztosít nekik. A kémcsőben csak bénáznának ekkora hangyák, nem férnének el rendesen, nem tudnának közlekedni. A tic-tac-fészekben viszont nagy helyük van, mégis viszonylag kicsi a bejárat, így jól tartja a párát.

Biztos ami biztos a kifutóba is raktam egy vizes vattacsomót, hogy ha nem költöznének be innen is ihassanak. Raktam be nekik élő és feldarabolt csótányt egyaránt.

Újabb fontos tudnivaló erről a fajról, hogy csak rovartáplálékot eszik és csakis élőt! A venator nem dögevő, csak az általa elejtett rovarokat eszi meg, ezért is kényes faj. Mert ugyan ki győz 2-3 naponta mindig élő rovart adni a hangyáinak egész évben? - Hát hangyás körben is kevesen az biztos!

***

Mivel az 1 dolgozós kolóniának nem sok túlélési esélyt jósoltam, ígyhát egyik szakmabeli kolléga tanácsára néhány nap múlva betettem az 1 dolgozót a másik, 3 dolgozós kolóniába annak reményében, hogy befogadják.

Az elképzelés szerint lebokszolták volna egymás között a hierarchiát, és utána befogadták volna. Sajnos nem így lett. Még aznap kinyírták csórit. :(





A következő hetekben rutinszerűen történt minden. Rendszeresen adtam nekik a csótányokat, és vizeztem a külső vattapamacsot, hogy a csótik életbe maradjanak ameddig le nem vadásszák őket a hangyák. A tic-tac-fészek be volt burkolva celofánnal, hogy ne zavarja őket a fény.

Ez ugyanis a harmadik fontos tény a venatorokról, hogy nagyon jó a látásuk! Képesek akár méterekről kiszúrni és fejükkel követni az embert, ezért hogy ne stresszeljük őket mindenképpen le kell takarni a farmjukat!

Egy közülük rendszeresen kint volt és kerezsgélt a kifutóban. Néha levadásztak 1-1 csótit, de úgy láttam, hogy nemigazán esznek. Vadászás után úgy tűnt nem tudják vagy nem akarják feldarabolni őket, és nem is esznek belőle.
Hétről hétre sajnos elpusztult a háromból még kettő venator.

Ekkor már muszáj volt tenni valamit! Az jutott eszembe, hogy a rugosumok is vadászat után beviszik a prédát a fészekbe és együtt eszik meg. Szóval manipuláltam kicsit az eseményeket, feldaraboltam egy csótányt és a darabjait óvatosan betettem a fészekbe, mintha azt egy társa vitte volna be.

Úgy tűnt hogy ez bevált! Ez az én felfedezésem tehát ehhez a fajhoz, hogy a kifutóban nem eszik meg a feldarabolt prédát, de a fészekben igen! 

Rájöttem tehát hogy a fészekbe etessek.

***

Később egyszer cserélnem kellett a lakhelyüket mert elkoszolódott. Narancssárga dobozról fehérre cseréltem, és ezt is gondosan celofánba csavarva tartottam. Itt már feleslegessé vált a kifutó használata, mivel úgyis a fészekbe etettem, ezért csak a dobozkát tettem a fűtőlapra.

Másfél hónappal az érkezésük után (2017.10.28.) új reményre utaló jeleket találtam az immáron csak egyszemélyes bolyban. Négy petét vettem észre gondosan elrejtve a doboz teteje alatti kis résbe. Valószínűleg a csőrével ügyesen pakolta be ide őket a venator, bár nem tudom miért és hogyan tudta itt gondozni őket, főleg hogy a nedves vatta a másik oldalon volt. 

Ugyanezen a napon készítettem pár képet a hangyáról is. A képeken már borítékolva volt a kudarc is. Aki figyelmesen megnézi a következő képet az látja majd amit én akkor sajnos még nem vettem észre.

ATKÁK! Méghozzá a legszemetebb fajtájuk! 

Az atkák általában a tor és a potroh közötti részen jelennek meg először, még előtte pedig az eleség környékén. Ez a szemét fajtájuk azonban egyből a hangyák fejére telepszik! Általában a csáprágóra és onnan terjed át majd a szemekre. 

Szabadszemmel és a fényképező kijelzőjén nem látszódtak az atkák, amit itt láttok azok már erősen felnagyított képek. Így hát figyelmetlenségemben nem reagáltam rájuk időben. Talán nem is tudtam volna hogyan - utólag az egyetlen ötletem ami beugrik, hogy alkoholos vattával kellett volna áztatnom a fejét. Az alkohol azonban a hangyákra is veszélyes! Nem csak az atkákat képes elpusztítani. 

Sajnos ezidáig nincs biztos módszerünk az atkák kiirtására. Az atkaölő szerek megölik a hangyákat is. Az alkohol veszélyes a hangyákra is. 

Valószínűleg az okozta az elszaporodásukat, hogy meleg párás helyen több napig rovartáplálék volt hagyva. - Amire sajnos kénytelen voltam mert nem akartam túlstresszelni a venatort azzal hogy folyton takarítgatok. :( 

Talán jobb lett volna a helyzet ha továbbra is a kifutóban marad a venator nyitott dobozkával és jobban tud szellőzni - azonban nem gondolom hogy ez megakadályozta volna a megjelenésüket, inkább csak mérsékelte volna. 

Utolsó túlélőnknek tehát nem volt sok hátra. 3 nap mindössze. 2017.11.01.-jén már csak a megboldogult tetemét találtam meg. 

Összegezve úgy gondolom tehát hogy megelőzhetetlen probléma volt ez, ráadásul jelenlegi tudásunk szerint kezelhetetlen is. Magam is számos hibát követtem el tartásuk során ez tény, viszont azért írom ezt a cikket hogy okuljunk belőle. Tanulságos lehet mindazoknak a kezdőknek akik nem fogadják meg a tanácsunkat, hogy tapasztalat nélkül ne tartsanak látványos de kényes fajokat! És tanulságos lehet azoknak a profiknak akik már elég tehetséget éreznek magukban hogy tapasztalatainkra alapozva megpróbálják sikerre vinni ezt a fajt.


Utóbbiaknak állítottam össze az alábbi listát:

Harpegnathos venator tartási igényei időrendben:

• alapszükségletek biztosítása:
• magas fészekpára biztosítása
• sötét, nyugodt farm, ami nem stresszeli őket
• olyan élő rovartáplálék, amelyből hajlandóak enni
• ? atkaprobléma megelőzése vagy orvoslása ? 
• ? bábozódás probléma megelőzése orvoslása ? (biztosítani kell az egészséges utódok bábozódását és  kikelését)

Hangyász.

Kémcsöves hangyatartás

Kémcső feltöltése:

Etetés kémcsőben

A kémcsőbe történő etetés trükkös dolog, de ha jól csináljuk, hangyáink szépen fognak fejlődni. Ahogy az ábrán is látható a mézet és a proteint egymástól külön kell elhelyezni, mert ha egymással érintkeznek, akkor könnyebben megromolnak.

hangyák keltetése kémcsőben

Ügyeljünk arra is, hogy hő hatására az addig kevésbé folyós méz is meg fog folyni, és eláraszthatja hangyáinkat, amitől óvakodjunk, ugyanis ilyenkor károsodhatnak a peték, akár az egész fiasítás rámehet egy ilyen balesetre. Mézből ezért éppen csak annyit kenjünk a cső oldalára amennyit szükséges. Csak amennyit megesznek; kis hangyáknál akár egy piciny cseppnél is kevesebbet!

A rovarokat darabokra vágva tegyük a kémcsőbe (hogy hozzáférjenek a lágy részekhez), és érdemes ezeknek is a levét felitatni előbb egy szalvétán, hogy megóvjuk a petéket az elázástól. A rovardarabokat 2-3 nap múlva vegyük ki, mert a pára hatására rothadásnak indulhatnak, és addigra már úgyis megszáradnak, így már amúgy sem ennék meg.
A kémcsőbe történő etetés praktikus ám kockázatos! Számos probléma adódhat ilyenkor. Ezeket előfordulásuk gyakoriságának sorrendjében gyűjtöttük össze nektek lentebb, röviden ismertetve őket.

Problémák kémcsőben tartásnál:

Penészedés

A penészedés a leggyakoribb koszolódás a vízzel töltött csövek esetében. Bár veszélyes lehet a kolóniára, nem kell tőle megijedni. Fokozatosan alakul ki a csőben, általában kívülről, a bolytól halad befelé a víz irányába, esetenként a méz kezd penészedni.

Méz esetében töröljük ki; vatta esetében ameddig a hangyák találnak tiszta részt a vattában, és hozzáférnek a vízhez, addig tudnak tiszta vizet inni belőle. Ha már teljesen beborította a penész a vatta felületét akkor kell csak napokon belül átköltöztetni a kolóniát egy tiszta csőbe.

A penészedés azért veszélyes, mert könnyedén átterjedhet a hangyákra. Ilyen esetekben előfordul, hogy a királynő, aki a legpárásabb (és legpenészesebb) részen van a csőben elpusztul, de a többi dolgozó életben marad. 

Elárasztott kémcső

A második, leggyakrabban előforduló végzetes probléma kémcsöves hangyatartásnál, hogy a hirtelen hőmérsékletváltozás hatására átszivárog a víz a vízzáró vattarétegen, és elárasztja a kolóniát. Ez megtörténhet akkor is ha kevés vattával zárjuk el a vizet, vagy az elzáró vattát túlságosan benyomjuk és átfolyik a víz. Ezért fontos hogy óvatosan bánjunk ezzel a vattával, ne nyomjuk be túlságosan még akkor sem ha azt látjuk nem folyik át a víz. Meleg hatására akkor is át fog párologni.
Nyáron nagy melegbe a hőtágulás miatt szállításkor is megtörténhet az átszivárgás. Ez akár félórán belül bekövetkezhet. Ilyenkor sajnos a hangyák zárt csőben vannak, nincs hová menekülniük. Általában a fiasítás elázik és odalesz. Fülpiszkálóval vagy vattadarabbal azonnal itassuk föl a vizet a csőben, majd amint lehet költöztessük át hangyáinkat egy friss csőbe. Megpróbálhatjuk a fiasítást is megmenteni ha még nem túl késő, talán marad belőle valami. 

Megelőzni sajnos nem tudjuk ezt a problémát, de ha rendszeresen ellenőrizzük a kémcsőben tartott bolyokat, akkor tudunk majd gyorsan reagálni rá. Körülbelül minden 30-50-edik kémcsőnél fordul elő a vatta átázása, szóval inkább azoknál a hangyásoknál gyakori eset, akik sok kolóniát nevelnek otthon.

Elfogy a víz

Főleg trópusi bolyoknál, melyeket fűtünk, de nyáron melegbe hazai fajokkal is előfordulhat, hogy pár hét, hónap után elpárolog a kémcsőből a víz. Ez nem probléma, sőt, azt mutatja, hogy kiválóan működik a párásítás a kémcsőben, és átadódott a teljes páramennyiség a hangyáknak. 

Ilyenkor se aggódjunk, egyszerűen költöztessük át a bolyt egy másik csőbe. Borítsuk át őket, majd a petéket, lárvákat óvatosan ecsettel pakoljuk át. Ez kevés kézügyességet igényel.

Koszos víz

Ha a víz nem párolog el, idővel bekoszolódik. Általában sárga színű lesz, de néha előfordul hogy narancssárgává vagy pirossá válik. Hangyás pályafutásom alatt egyszer még élénk-kék színű koszos vízzel is találkoztam. Igazán látványos árnyalat volt ez is! 

Hogy milyen színű lesz a víz az nyilván függ a víz összetételétől, illetve hogy milyen idegen anyagok kerülnek esetleg bele a csőbe, vattába vagy a vízbe. Ez sem jelent különösebb problémát, készítsünk egy másik csövet friss vízzel, és költöztessük át a bolyt. 

Atkásodás

atkák a kémcsőben (nagyításért kattints a képre)

Az atkásodás a fent leírtakhoz képest viszont már komoly probléma! Általában melegben jelenhetnek meg. Az atkásodás nyomait szintén megfigyelhetjük a korábbi kék kémcsöves képen. Jellegzetesen száraz, porszerű, pöttyös lesz tőle a cső. Alaposabban megfigyelve láthatjuk az apró, fehér, nagyjából pete méretű atkákat, melyek arról ismerhetőek fel, hogy szüntelenül mozognak, másznak a csőben. 

Legegyszerűbb megelőzésük ha a proteinforrást legfeljebb 2-3 nappal az etetés után mindig kivesszük, és kitakarítjuk a csövet alatta. Az így  tisztán tartott csőben nem fognak megjelenni. 

Ha már megjelentek az atkák, de még viszonylag kevés számban és nem telepedtek rá a hangyákra, akkor van remény, gyorsan költöztessük át a hangyákat, de ezúttal egyesével átrakva, ne borítva; és gondosan ügyeljünk rá, hogy ne kerüljenek atkák az új csőbe, mert újra elszaporodhatnak! Az atkás csövet zárjuk le, és alkohollal teljesen irtsuk ki őket belőle elmosás előtt! 

Erről a témáról hamarosan itt olvashattok bővebben...

Szellőzés 

Nem mindegy az sem, hogy hogyan tartjuk a kémcsöveinket. Egyrészt ugyebár köztudottan sötét, nyugodt helyre érdemes rakni őket, hogy tudjon a királynő keltetni. Ezt annyiban egészíteném ki tapasztalataink alapján, hogy a kémcsöveket ne zárt dobozba tartsuk. Így ugyanis a vattán keresztül nem tudnak olyan mértékben szellőzni a kémcsövek. Ez magas párát okoz a kémcsőben, és melegben a hús rothadását, és a cukor/méz olvadását és penészedését idézheti elő néhány nap alatt. Ez mind nagyon veszélyes a hangyákra, veszélyesebb mint ha esetleg kiszáradnának az ételeik. A rothadás és a penészedés átterjedhet az élő királynőre és pár nap alatt elpusztulhat. 

Az ideális kémcső tehát tiszta és jól szellőzik!
Megjegyezném még azt is hogy a műanyag kémcsövek kevesebbszer használhatók és gyorsabban kiszáradnak mint az üveg csövek. A kisebb kémcsövek pedig gyorsabban kiszáradnak, mint a több vizet raktározó nagyobb kémcsövek. 

Hangyász.

Hangyatartási módszerek

Hangyákat sok mindenben lehet tartani fagyis doboztól tic-tacos dobozig. A hangsúly a hangyáknál sok más hobbiállattal ellentétben nem is MIBEN? kérdésben van, hanem a HOGYAN?-on.

Ennek az az oka, hogy a hangyák társas lények, és kolóniát alapítanak. Túlélési szempontból jelentősen eltérnek egy önálló vagy néhány dolgozós királynőnek, és egy párszáz fős kolóniának az esélyei. Különbözően is viselkednek különböző tartásban. 

A továbbiakban ezért inkább technikailag írnám le, hogy mi az a háromféle hangyatartási módszer, amit érdemes megkülönböztetni. A tartás körülményeit a hangyák logikájával szeretném érzékeltetni kezdve attól, hogy elkezdjük egy királynő vagy kis boly nevelését, egészen a kifejlett kolóniáig.

1. Vizes-kémcső:

A legtöbb hangyakolónia egy vízzel töltött kémcsőben kezdi meg életét. A termékeny királynők ebben rakják le első petéiket, ahol a vattával elzárt vízréteg biztosítja számukra a földalatti körülményeket utánzó párát, illetve ebből tudnak közvetlenül inni is.

Ez a kémcső tartós, praktikus, nyugodt körülményeket biztosít számukra.

Mivel a kémcsőben közel van a kaja hozzájuk, így nemhogy a dolgozók, de még azok a  királynők akik amúgy nem keresgélnek is megtalálják az élelmet a kémcsőben.


A kémcsőbe történő etetésről, és a kémcső tisztán tartási praktikáiról ITT olvashattok bővebben...


2. Szabadkifutós tartás:

Ez esetben a hangyák fészke ugyanúgy a kémcsőben található, azzal a különbséggel, hogy azt nyitva belehelyezzük egy kifutóba. Érdemes leragasztani, vagy kémcsőtalpat tenni rá, hogy ne guruljon el. A hangyák ennél a módszernél kijárhatnak a kémcsőből élelmet keresgélni. 

Számos előnnyel rendelkezik a szabadkifutó a kémcsőben tartással szemben. Mivel ilyenkor nem a csőbe etetünk a kémcső sokkal tisztább marad, és nagyobb helyük is marad a hangyáknak a fészekben. Kevésbé kockázatos is ez a tartási mód, ugyanis ha esetleg átázik a kémcsőben a vatta a hangyák ki tudják menteni a kifutóba egymást és a fiasítást. 

Az újonnan alapított bolyok - amik még tapasztalatlanabbak, gyámoltalanabbak - szabadkifutónál megtanulhatják hogyan keresgéljenek a kifutóban. Fokozatosabban egyre távolabbra helyezhetjük az élelmüket.

De most jön a legnagyobb előny! 

Szabadkifutóban változatosabb etetést tudunk a hangyáknak biztosítani. Felkínálhatunk nekik számos különféle táplálékot, egymástól jól elkülönítve, és ők teljesebb étrendben részesülhetnek. Ennek eredményeképp arra következtetünk, hogy a szabadkifutóban tartott bolyok gyorsabban szaporodnak, mint a kémcsőben tartottak. 

Persze ez nem azt jelenti, hogy már 5-10 dolgozónál is tegyük a csöveket szabadkifutóba. Annak semmi értelme.. 

 A szabadkifutós tartást olyan bolyoknál alkalmazzuk, akik vagy túl sokan vannak már ahhoz, hogy a kémcsőbe etessük őket, vagy nagy méretűek, nagy teret járnak be; esetleg veszélyes a csípésük, ezért kényelmesebb a kifutóba etetnünk. Kicsi fajoknál 30-50 dolgozónál érdemes a nyitott kémcsőt kifutóba tenni, közepes fajoknál 25-35, nagy fajoknál (mérettől függően) akár 10-15 dolgozónál is.

Kivételt élveznek a nagy teret bejáró közepes fajok mint például a Polyrhachis dives náluk 10-15 főnél már nyithatjuk a kémcsövet. 

Diacamma rugosum szabadkifutóban

A módszer hátránya, hogy nagyobb helyet foglal mint a sima kémcsőben tartás. 20-30 kolóniát még elpakol az ember kémcsőbe szekrénybe. De ha mind szabadkifutós, akkor már egy egész szekrényt igényelnek, és ez sokszor még a legnagyobb hangyamániásoknál is nehezen megoldható lehet..

Sötét körülményeket biztosíthatunk szabadkifutónál ha a csövet beburkoljuk alufóliával. Ez esetben viszont ellenőrizzük alkalmanként, hogy észrevegyük ha a vizes cső esetleg kiszáradni látszik. Ilyenkor berakhatunk egy másik vízzel töltött csövet, és a hangyák ideális esetben maguktól átköltöznek az újba, tehát a régit elmoshatjuk. 

3. Formikárium (hangyafarm):

Nyilván ez az egyik végső célja minden hangyásnak. Benépesíteni egy nagy formikáriumot kedvenc fajával. 

Nem ajánlott azonban kapkodni, és a hangyákat túl hamar beköltöztetni a formikáriumba. Megtörténhet, hogy a nedvesség miatt beköltöznek a fészek részbe, utána azonban eltévednek, nem jutnak ki enni, és így akár éhen is pusztulhat a boly. Ne hamarkodjuk el tehát a fészekbe engedést, várjunk türelemmel amíg a megfelelő egyedszámot el nem éri a boly. Ez nagy létszámú bolyoknál  már nem történik meg, hiszen ott van elég dolgozó aki felfedez, élelmet gyűjt vagy segíti a költözködést.

Érdemes a fajonként egyedileg ajánlott beköltöztetési létszámról előzetesen tájékozódni. Általában kis és közepes fajoknál (Lasius, Formica, Myrmica) 30-50 dolgozó, közepesen nagy fajoknál (Messor, Manica) kb. 30 dolgozó, nagy fajoknál (Diacamma, C. vagus, C. herculeanus, C. ligniperda) 10-15 dolgozónál.

Egyes fajok, mint például a Polyrhachisok nem igényelnek fészkes formikáriumot, illetve egyes hangyászok olykor természetesebb farmot szeretnének, ahol a hangyák maguknak építik a járatokat. Ilyen esetben nincs szükség fészek részre a formikáriumban. Megfelelő szökésgátlás, párásítás és szellőzés (esetleg fűtés) azonban ilyenkor is kell!

Formikáriumok elrendezésének két fő fajtája:

Vízszintes (horizontal), vagy "L-alakú" formikárium. - A boly felülről jól átlátható. A hangyák ennél a típusnál tudnak a legjobban kijárni élelmet gyűjteni, ezért a vízszintes elrendezésű farmokban már kevesebb dolgozóval is sikeres lehet a betelepítés. Ezen kívül ennél a típusnál a legnagyobb a szaporulat is. 

Hátránya viszont, hogy mivel nincsenek emeletek, így arányaiban kevesebb hangyát tarthatunk ugyanakkora helyen, mint a függőleges (vertical) farmokban.

Függőleges (vertical) formikárium - a boly oldalról látható. 

Előnye hogy nagyobb egyedszámú bolyok tarthatóak ugyanakkora helyen, azonban hátránya, hogy kevésbé nyílik számunkra jó rálátás a bolyra, illetve kisebb bolyok könnyebben eltévedhetnek benne. 

De ezekről bővebben ebben a farm-összehasonlításban olvashattok: http://hangyasz.blogspot.hu/2017/10/kismeretu-hangyafarmok-formikit-mini-v-es.html

Hangyász. 

Kisméretű hangyafarmok ( FormiKIT mini V és mini L )

Rengeteg tervezés, fejlesztés, és kísérletezés alapján ez a két formikárium bizonyult a legalkalmasabbnak kisebb bolyok számára, vagy azoknak a kezdő hangyatartóknak, akik csak most vágnak bele a hangyázásba, és esetleg nincs nagy tőkéjük befektetni ebbe az izgalmas új hobbiba.

Ár-érték arányban a FormiKIT mini farmjai kiváló terméknek bizonyultak, nemhiába voltak olyan népszerűek az idei évben a hazai hangyatulajdonosok között. De melyik a jobb? Mikor melyiket válassza az ember? Kinek melyiket ajánljuk? 

Nos gondolom már sejtitek, hogy a kettő közül egyik se jobb vagy rosszabb. Mindkettő kiváló formikárium, és ha az egyik kimagaslóan jobb lenne a másiknál, akkor mindenki csak abban tartana hangyákat. Az igazság az, hogy különböző fajokhoz, különböző esetekben másikat tudjuk ajánlani. Hasonlítsuk tehát össze őket röviden: 

FormiKIT mini L 
Az L-alakú farmot szívesen ajánljuk kisebb létszámú vagy kényesebb bolyokhoz. A vízszintes elrendezésű farmokban ugyanis a dolgozók könnyebben megtalálják a fészek bejáratát, és szívesebben járnak ki élelmet gyűjteni. Ebből következik, hogy sokkal hamarabb, kisebb létszámnál beköltöztethetőek a fészekbe. Ennek a farmnak nem zárható a fészek bejárata dugóval, ellentétben a többi típussal. 

Ha esetleg mégis lenne igény a fészek bejáratának lezárására, azt vattával és csipesszel tudjuk megoldani. 

Két kisebb nedvesítőszivacs található a mini L-ben, ezért ha az egyik kiszárad (pl ha trópusi fajoknál a felét fűtjük a farmnak) a másik attól még gondoskodhat a fészek nedvesítéséről. Hátránya viszont, hogy ha 1 rétegre csökkentjük a fészek méretét (pl: Camponotus truncatus, Liometopum microcephalum, vagy más kisebb faj részére), akkor a kisebb szivacs lényegesen hamarabb kiszárad, és akár heti 2x is igényelheti a nedvesítést a farm. Az újabb farmoknál az alsó réteg már zárt a nedvesítőnyílással védi hangyáinkat az elárasztástól, és elősegíti a szivacs jobb víztartását.

Sajnos ennél a farmnál a kicsi arénában nem fér el egy normál méretű kémcső (16cm), így ha külső itatót szeretnénk csinálni hangyáinknak a kifutóban, akkor azt a képen látható pipaszerű kémcsővel van lehetőségünk megoldani, amely 1-2 hétig elegendő vizet biztosít számukra.
További hátránya, hogy inkább csak kisebb létszámú bolyok férnek el benne, és könnyen kinőhetik azt pár száz főnél. Szökősebb fajok (pl: Formicák, Lasiusok) könnyen ki tudnak törni belőle pár száz főnél, ugyanis a kicsi kifutó, és a viszonylag keskeny, kör alakú szökésgátló perem már nem biztosít elegendő védelmet ha túl sokan vannak a farmban. 

FormiKIT mini V

Ezt a farmot inkább nagyobb méretű vagy nagy egyedszámú bolyokhoz ajánljuk. Bár a mini V alapja ugyanakkora mint a mini L-é, mégis a jobb helykihasználás miatt sokkal több hangya tartható benne. 

Előnye, hogy nyitott kémcsőben sokkal jobban tarthatóak hangyák a kifutójában. Bár a normál méretű kémcső (16cm) ebben sem fér el, de az ennél kisebbek igen. Számos átmérőjű és hosszúságú van még, tehát kis és nagy fajokat is tarthatunk benne szabadkifutósan. A szökésgátlása is valamivel erősebb mint a másik modellnek, mert itt szélesebb a szökésgátló perem, és nagyobb a kifutó mérete. 

Ebben a farmban csak 1db nedvesítőszivacs található, de az széles és vastag, ezért nagyon jó a víztartása. 

Hátránya, hogy a kisebb létszámú bolyok miután beköltöznek a fészek részbe, utána néha már nehezen találnak ki a kifutóba az élelemhez. Hajlamosak lehetnek eltévedni a szintek között és akár éhen is halhatnak ha nem jutnak élelemhez. Ezért nagyon fontos, hogy kezdő hangyatartók betartsák az egyes fajokra vonatkozó beköltözési létszám-javaslatunkat, és zárva tartsák a fészek bejáratát, ameddig el nem éri a kolónia egyedszáma a javasolt létszámot! Addig pedig lehet nevelni bolyunkat kémcsőben, vagy nyitott kémcsőben a kifutóban, mert abból ki tudnak járni eszegetni. 

FormiKIT mini L: http://antshungary.com/hu/formikariumok/formikit-mini-l/
FormiKIT mini V: http://antshungary.com/hu/formikariumok/formikit-mini-v/

Hangyász.