Levélvágó földműves hangyák - Kolóniatörténet (Acromyrmex octospinosus) #1

Ez a második próbálkozásom komplett levélvágó kolóniával. A boly egy kis tégelyben érkezett, még öt hónappal ezelőtt. Egyszerre több kolóniát is beszereztünk belőlük, a három bolyból egynek sajnos elpusztult a királynője a szállítás során. A maradék két bolyból egy később gazdára talált, egyet pedig megtartottam. Róluk szól ez a történet..

Korábban írtam már az előző próbálkozásomról itt a blogon, a levélvágó hangyákkal. Akkor az Atta cephalotes fajjal próbálkoztam, akiknél egy gyökérkezelt citromlevél okozta a gomba, és így a boly teljes elhullását. Viszont korábbi hibámból tanulva újra meg akartam próbálni ezeknek a látványos hangyáknak a tartását. Sajnos ugyanebből a fajból nem tudtam beszerezni, így ezúttal a másik legnépszerűbb levélvágó hangyafaj tartásával szerezhettem tapasztalatot. Az Acromyrmex octospinosus az Atta fajokkal ellentétben többkirálynős, királynői mérete kisebb, mint az Atta királynőké, és valószínűleg az élettartamuk is rövidebb. Viszont a kifejlett boly is kevesebb hangyából áll majd, ami fontos előny lehet, mert még így is óriási formikárium-hálózatra lesz majd szükség a kifejlett boly tartásához, ha minden jól megy, és egyszer eljutunk odáig. 

Az érkezés pillanata. A jobb oldali tégelyben a gombán látszik egy királynő

Amikor megérkeztek a kis csapatok, számos veszteségük volt a hideg miatt. A csomag belsejében ekkor 14.7°C-ot mértem, éjszaka valószínűleg ez még kevesebb lehetett. A gomba a háromból csak az egyik bolyban maradt úgy-ahogy egészséges, ezt szétosztottam közöttük egyenlő részben, hogy legyen esélyük a bolyoknak. A hangyák egyből kaptak mézet, ezt ez a faj is elfogyasztja, csak nem szabad túlzásba vinni, de erről majd később... Egyből rá is vetették magukat és bőszen pótolták a kifogyott tápanyagtartalékaikat. 

Érkezés után nagyobb helyet kaptak, levelekkel és mézzel, amit azonnal lelkesen enni kezdtek.

A szállító-tégelyükkel együtt átkerültek kicsit nagyobb dobozokba, és gyűjtöttem nekik leveleket, hátha életben tudják tartani a gombájukat. Kaptak még zabpelyhet is, mert időnként ezt is hordják a gombának. Sajnos nem sikerült, ezért ismét külső forrásból kellett nekik új gombát szereznem. Közben a másik túlélő boly gazdára talált, így innentől kezdve már csak a saját bolyomat kellett ellátnom. 

Mivel a kisebb dobozban elég nehézkes volt biztosítani nekik a párát és a leveleket, ezért rövidesen egy kicsit nagyobb, Ikeás dobozba kerültek, amelyben az előző levélvágóimat is nevelgettem. A korábbi tapasztalatok alapján ennek is kókuszrosttal burkoltam be az alját, nagyjából 2-3 cm vastagon, egységesen, ami jó magas párát tartott, és a dobozt elhelyeztem egy fűtőlapon, amit termosztát vezérelt. A termosztát érzékelője a doboz tetején át be volt vezetve a farm belsejébe, hogy a belső hőmérséklet alapján kapcsoljon. 

Az első állapot, a nagyobb dobozba költözéskor. A talajt kókuszrost borítja, jobbról fent pedig a gombatelep.

Hangyáim már egy-két nappal később elkezdtek építkezni a kókuszrostból, ugyanúgy ahogy az előző fajnál is történt. Teljesen átalakították a környezetüket, a talajt a saját céljaikra használták fel, építőanyagként.

 Az elképesztő erődítmény, amit a talajból építettek maguknak a hangyák.

Módszeresen elkezdtek falat építeni, egyre magasabbra, és végül egészen beburkolták a gombatelepüket, de úgy, hogy a kókuszrost és a gomba között nagyjából 1cm-es légrés maradjon, ne érintkezzen egymással a kettő. A hangyák így mesterien zárták le a fészküket, és tartották bent a párát a gombájuknak. 

A fészek belseje a gombateleppel oldal- és alulnézetben.

Leveleket nagyjából hetente kétszer kellett adnom nekik, ilyenkor mindig spricceltem be egy kis vízpermetet is egy perlátorral. A leveleket leszedés után bő vízzel átmostam, hogy lejöjjenek róluk a külső szennyeződések. Szerencsére élt a környezetemben néhány olyan növény, amit a leírások szerint a hangyák hordanak. A ház előtt van kétféle babérbokor. Ezek közül a nagyobbikból kezdtek hordani először. Van rózsa és valamiféle minirózsa, ez utóbbi kisebbre nő, kisebb a levele, és nem szúrós. A minirózsa volt a második kedvencük, majd pár hét múlva szinte teljesen leszoktak a babérról, és ekkor már átálltak a rózsára. Hallottam róla, hogy ezeknek a hangyáknak időről időre változik az ízlése abból a szempontból, hogy mikor milyen leveleket hordanak. Ez függ a levelek minőségétől, időszaktól. A levélvágóhangyák igazi szakértők a témában, mindig pontosan tudják mikor melyik levél lesz a legalkalmasabb gombájuk nevelésére. 

A megfelelő környezet és a behordott levelek hatására szépen lassan elkezdett növekedni a gombájuk. Mivel belülről beburkolták kókuszrosttal, ezért csak a doboz átlátszó oldalán és alján át tudtam vizsgálni hogyan növekedik a gomba. A hangyák szaporodása is elindult, a fészek tanulmányozása közben hamarosan örömmel konstatáltam, hogy egészen előrehaladott fázisban lévő fiasítások is felfedezhetők. Időről időre néhány lárvát és bábot pillanthattam meg a gombák szövevényes hálózatában. Szaporodásuk később már a kifutóban is nyilvánvalóvá vált, egyre több hangya keresgélt a fészken kívül. Egyre többen hordták a leveleket, és egyre többen kerestek kis réseket a doboz teteje alatt. 

A lerágott és begyűjtött levelek az erődítmény falán várnak további feldolgozásra.

A szorgos dolgozóknak köszönhetően hamarosan már akkora fészket építettek, hogy a doboz alján már szinte nem is maradt talaj. Szinte minden építőelemet felhasználtak saját céljaikra. Érdekes módon amikor a friss leveleket feldolgozták, azokat először rápakolták fészkük külső oldalára. Talán a munkamegosztás eredményezte ezt, ott lehetett a lerakodóhelye az első csapatnak, és ott vehette át a munkát a második, fészken belüli csapat. De az is lehet, hogy tudatos céllal pihentették itt a leveleket, a párás kókuszrost lehet, hogy megáztatta és megpuhította őket. 

Egyre több dolgozónk lett tehát, megpróbáltam egy kis szelet almával kedveskedni nekik. Egyes gyümölcsöket ugyanúgy elfogyasztanak, ahogy a mézet, vagy cukrosvizet. Óvatosan kell azonban bánni az efféle cukros (gyümölcscukros) dolgokkal, mert ha túl gyakran adunk nekik, akkor hangyáink rászoknak, ellustulnak, és nem fogják többé hordani a leveleket, és gondozni a gombájukat. Fontos tehát a mértékletesség, első mindig a munka, aztán jöhet néha a jól megérdemelt jutalmazás!

A kifutó állapota, és az almaszelet amit kaptak.

Szerették az almát, néha többen is rágcsálták, és néhány nappal később már a szeleten is látható volt hogy fogy. Ekkor már kezdett megromlani, ezért a maradékot végül kivettem. Helyette ismét kaptak rózsalevelet, hogy mehessen tovább a munka. 

A rózsalevél hamarosan a kedvencévé vált a hangyáknak.

A régi tégelyüket, amiben szállítva voltak bent hagytam nekik a kifutóban, hátha elkezdik abba pakolni a szemetüket. Végül mellé kezdték gyűjteni az öreg gomba sárgás maradványait, átellenben a fészekbejáratukkal, ahogy azt más hangyafajok is szokták. Raktam be egy másik kis tégelyt is, amin egy kis lyuk volt, de ezt sem használták végül semmire. 

Közben ahogy nőtt a gombájuk úgy növelték ők is a körülötte lévő építményüket. Elsősorban fölfelé építkeztek, így hamarosan az építmény teteje elérte a dobozuk tetejét. Ekkorra már nagyon sok dolgozó volt, és az építményen keresztül könnyen feljutottak a doboz legtetejére. Nehézkes volt berakni a leveleket, mert egyszerre akár 10-20 hangya is ki akart futni közben, amint kinyitottam a doboz tetejét. Itt volt hát az ideje egy új, nagyobb helyre költözésnek. 

Az öt hónap alatt megtapasztalhattam a levélvágók tartásának sajátosságait. A boly a következő féle leveleket dolgozta fel ez idő alatt: babér, rózsa, "minirózsa", tűztövis. Egyértelműen a kezdeti életben tartás okozta a legnagyobb kihívást a tartásukban. Amikor már stabilizálódtak, és szorgosan nevelték a gombát, akkor viszont már nagy mértékben nőtt az igényük az újabb levelekre, és ha ezt rendszeresen megkapták, akkor nagyon gyors tempóban fejlődött a kolónia is, és a gomba is. Ebből adódóan gyakran volt szükség az élőhelyük bővítésére.

Idő közben viszont mi is kinőttük otthonunkat, az AntSite éppen új helyre költözött, így adódott az alkalom, hogy végre a levélvágók is kaphassanak egy sokkal nagyobb, és sokkal mutatósabb élőhelyet. Ekkor elérkeztünk a kolónia történetének újabb mérföldkövéhez. Újabb kihívás várt a levélvágó hangyákra, vajon hogy viselik majd a költözést? Vajon az új farm is alkalmas lesz majd ennek a fajnak a nevelésére? Hamarosan kiderül a következő részből..

Hangyász.