2018. október 2., kedd

Tunéziai hangyák 🐜🌴

Megígértem nektek az előző cikkben, hogy igyekszem majd nagy területet bejárni Tunéziában. Ez részben sikerült is, a negyedik nap végére már több mint 1000 km-t beutaztunk, és még hátra volt a nyaralás majdnem fele! Összesen 400 hangyás fotót csináltam, (bár hangyás fotóknál ennek a nagy része mindig kiszelektálódik) és 10-12 fajt sikerült megismernem. A továbbiakban ezt szeretném veletek megosztani a cikkben...





Tunéziáról általában

Az ország 45%-a sivatagos, a Szaharához tartozik. Télen amikor a leghidegebb van, akkor van körülbelül 18°C fok. Az ország korábban francia gyarmat volt ('56-ban szabadult fel, éppúgy ahogy Magyarország). Ma már demokrácia van és egyenjogúság, annak minden előnyével és hátrányával együtt. 



A hajdan pompás ország sajnos ma már nagyon szemetes. A partokon, a hotelek között halmokban állnak a műanyag palackok és egyéb le nem bomló hulladékok. Próbálják néhol takarítani, összeszedegetni ugyan, de elég egy kisebb vihar és a víz már újra hozza ki a szemetet a partra. Tipikus kép a következő fotó, előtérben a csónak-ronccsal és a szemetes parttal, háttérben a páratlan és meseszép 4-5 csillagos szállodákkal.

Hammamet, Tunézia
Ezen a parton sikerült fotóznom a következő képet is, ahol egy Pheidole pallidula kolónia fészket épített egy cigis doboz alá.

Pheidole hangyaboly bejárata egy cigis doboz alatt
Növényvilágát tekintve főleg kopár sivatag. Jártam az Atlasz-hegységben is. Hát teljesen másra számítottam. Ez is kopár és sziklás volt, alig valahol egy-egy növénycsoport, az is inkább csak az oázisokban. 



És most a hangyák!
Emberközelben a leggyakrabban egy aprócska, 3-4 mm-es  hangyafajjal találkozhatunk. A fészek és a dolgozók formája alapján először Tetramoriumra gondoltam, ám később kiderült, hogy Monomorium salomonis fajról lehet szó.


Fejük sötétvörös, toruk vörös, potrohuk fekete és hegyes. Fullánkos hangyafaj. Ezeknél a hangyáknál egy dolgozó kaszt jelenik meg, és több ezres, akár több tízezres kolóniáik napos időben nagy területen keresgélnek. Többkirálynős hangyafaj. Magokat, mézet és rovarokat egyaránt fogyasztanak. 

Monomorium salomonis
Sikerült is befognom belőle egy többkirálynős kolóniát a fenti, csónakos helyen. Ez a faj rajzás után visszafogadja a királynőit, melynek magam is szemtanúja lehettem. A királynők egy része ugyanis befogáskor még szárnyas vagy félszárnyú volt. Lehet hogy kicsi termetük ellenére ezért tudnak olyan nagy kiterjedésű, és olyan nagy egyedszámú bolyokat alapítani.

A legfeltűnőbb, és egyik legpompásabb hangyafaj a Cataglyphis nodus volt amit láttam. Korábban bemutattuk már őket részletesen természetfilmünkben, úgyhogy rájuk ezúttal viszont már nem fordítottam olyan nagy figyelmet. Az ezüst színű Cataglyphis bombycina-val sajnos nem futottam össze.

Cataglyphis nodus fészek bejárata - Hammamet, Tunézia
Megfigyeltem viszont hogy a Cataglyphis nodusok egyértelműen nappali hangyák, sötétedés után behúzódtak a fészekbe, és 2-3 őr kivételével nem volt más a felszínen. Ez a 2-3 dolgozó körülállta a fészek bejáratot, és szinte mozdulatlanul várták a reggelt. A másik amit megfigyeltem, hogy a Monomorium salomonis gyakran fészkel közvetlenül a Cataglyphisek fészke mellett. Az egyik legkisebb és az egyik legnagyobb hangya jól megfér egymás mellett, még akkor is ha ugyanaz az aktív időszakuk, amikor keresgélnek. Bár a békés együttélés itt inkább a kisebb faj toleranciáján múlik, hiszen a nagyobb faj nem bír elbánni a túl kicsi fajjal, fordítva viszont a sok lúd disznót győz ugyebár...

Egy másik apró faj már nem tűnt ilyen elnézőnek a Cataglyphisekkel szemben, Területháborúk nyomait keresgélve hamarosan egy elhullott majorra akadtam egy Pheidole pallidula boly bejáratának közelében. Valószínűleg önvédelemből ejtették el a messzire tévedt majort, és éppen próbáltak táplálékhoz jutni a teteméből. A kép jobb oldalán már a fészek bejárata látható.

Pheidole pallidula boly leterített egy Cataglyphis nodus majort.
Érdekes, hogy a Pheidole pallidula többféle színárnyalatban is előfordul. Vannak sárgásak és vannak vörösesek is. Ezeket van aki egy fajnak tekinti (én), van aki többnek, ilyenkor még egy kiegészítő név kerül a latin név mögé. Viszont a Pheidole nagyon fajgazdag, a teljes igazság az, hogy nagyon nehéz kutatni és megkülönböztetni őket egymástól.

Egy másik nagyon gyakori hangyafaj emberközelben a Tapinoma magnum. Fekete, 4-5 mm-es dolgozói éjjel és nappal egyaránt aktívak. Hűvös időben is meglepően nagy számban előfordulnak a felszínen, élelem után kutatva. Ha közelebbről megfigyeljük őket, láthatjuk hogy kissé hasonlóak a hazánkban elterjedt Lasius fajokhoz, viszont a csápjaik és a lábaik hosszabbak, így nagy területeket bejárva hatékonyan tudnak keresgélni.

Tapinoma magnum dolgozók

Camponotus micans a napos, száraz területeket kedveli. 8 mm hosszúságú minor dolgozójával egy berber ház tetején sikerült összefutnom, Matmatában. A nagy meleg ellenére is fürgén futkároztak, bár kis létszámú kolóniájuk lehetett, mert alig láttam egy-két dolgozót belőlük. Jellegzetes faj, könnyű felismerni a potrohán látható szőrös, ezüst csíkokról.

A berberek házaikat a hegyvidékek között  a földbe ássák. Messziről észrevehetetlenek, olyannyira beleolvadnak a környezetükbe a lakáskák. Csak egy templom vagy egy iskola árulkodik arról, hogy a távol egy falu látható, de az ember nem is gondolná hogy vajon hányan élhetnek arra.

Emberközelbe gyakran telepednek le a hangyák még a sivatagban is, mert vízhez és sok más értékes tápanyaghoz hozzájutnak a kidobott vagy elszórt hulladékokból. Ennek a berber háznak a tetején például több Cataglyphis, és sok-sok egyéb fajt is láthattam a rövid idő alatt amit ott töltöttünk. A hangyák számára igazi oázis lehet ilyen helyen élni. 

Éjszakai hangyafajnak mondható a Camponotus fellah. Major dolgozói 12 mm, a minorok 10 mm körüliek. Gyakran találkoztunk velük nappal és naplemente után is. Egy alkalommal még egy furcsa viselkedésüket is megfigyelhettem. Sötétedés után, a járdán 5-6 dolgozó, - 2 major és pár minor - szép lassan, egymást bevárva, együtt haladtak, akár egy turistacsoport az embereknél. A mozgás a Diacamma rugosumoknál megfigyelt tandemfutásra emlékeztetett, viszont ezek kettőnél többen voltak, és nem is futottak hanem csak kényelmesen vonultak. A rugosumok azért használják ezt a mozgást, mert a szagnyomok helyett így mutatják meg, vagy mondhatjuk más szóval úgy is, hogy >megtanítják< egymásnak az élelemhez vezető utat. Elképzelhető, hogy a Camponotus fellah-nál is hasonlónak lehettünk szemtanúi?

Camponotus fellah major - Hammamet, Tunézia
Most pedig egy régen vágyott hangyafaj. Akire találkozásomkor még nem is ismertem rá azonnal, csak később amikor itthon újranéztem a képeket, és összehasonlítottam az előbb leírt fajjal.
Douzban, a sivatagban nem mással találkoztam személyesen, mint a rég áhított Camponotus atlantis-al! 
Először azt hittem ugyanolyan Camponotus fellah ez is mint a szállásnál lévők. Azt viszont furcsálltam hogy ilyen hatalmas majorral találkoztam, hisz ahogy a képen is láthatjátok legalább 17mm-es volt! Nagyobb mint bármely hazai Camponotus majorja.

Camponotus atlantis major - Douz, Tunézia
Szóval először azt hittem hogy ez a fellah majorja, és akkor biztos amit otthon láttam az meg csak media volt nem major. Viszont amikor megláttam a minorját is, akkor már feltűnhetett volna a dolog. Neki teljesen más színe volt mint a szállásnál lévőknek.
Camponotus atlantis minor - Douz, Tunézia
Sokkal élénkebb volt, 12-13mm-es testhossz, fekete fej, sárgás-narancssárga tor, és színátmenetes potroh. Itthon jöttem már csak rá, hogy Camponotus atlantist láthattam. Ha ezt akkor tudom sokkal jobb fotókat csinálok róluk, így viszont be kell érnetek ezzel a kettővel.

nem tudom mi ez de förtelmes íze volt :)
Láttam még a fentieken kívül sok-sok Messor minor-t, akik stílusosan az egykori Karthágó romjai között fészkeltek. De ugyanitt Aphaenogaster sp. és Crematogaster scutellaris is megtalálható volt, csak nem volt időm fotókat csinálni róluk a szűken szervezett csoportos programok között.

Összességében nem gondoltam volna hogy ennyi sok fajt megismerhetek majd rövid, egy hetes utazásom alatt. Sajnos egy jó kis vírust viszont sikerült elkapnom az utolsó napokban ami ledöntött a lábamról. Persze egy halom gyógyszert kaptam rá, de tudjátok mit: megérte! :)

Főleg hogy egy csomó felé jártam, egy csomó érdekes fajt láthattam és megoszthattam ezt most veletek. Ha szeretnétek akkor a jövőben is készítek majd fotókat és beszámolókat nektek utazásaimról, ha érdekesebb helyeken járok. Egyenlőre elég volt  a sivatagból és a sok-sok homokból, úgyhogy legközelebb valami változatosabb tájat igyekszem majd kinézni. 



http://utikritika.hu/tunezia/tuneziarol
https://www.antweb.org
http://antmaps.org/
köszönet az azonosításban nyújtott segítségéért: Csősz Sándornak.
a fajok azonosítását illetően információhiány 
miatt a tévedés jogát fenntartom.

Hangyász.