2018. január 31., szerda

Dubai hangyák 🐜🌴

Rengeteg fotót és videót csináltam nektek Dubaiban, és 6 fajjal sikerült találkoznom a nyaralásom során. Élménybeszámoló, és összegzés következik az utazásról a legjobban sikerült képekkel:

A környezetről:
Engedjétek meg, hogy röviden említést tegyek kicsit a környezetről. Dubai mindenek előtt óriási város, négyzet-kilométer alapján majdnem nyolcszor akkora mint Budapest. Volt amikor térképről kinéztünk magunknak egy-egy távolságot, azt gondoltuk majd lesétáljuk azt a két háztömböt, ám odaérvén derült ki, hogy vagy két óra alatt érnénk oda. Szóval számos újratervezést igényelt a dolog.

Dubai pénzneme a dirham, 1 dirham nagyjából 70 forintnak felel meg. A kaják borzalmasak, muszlim ország lévén disznóhúst nem esznek, és általában is elmondható, hogy kevés hús fordul elő az étkezésükben. A kisboltokban kevés a termékválaszték, és azokból is kevés van készleten. Nem ritka, hogy bizonyos termék amit keresel már elfogyott, vagy már csak egy-két selejt darab árválkodik belőle a polcon. Ja, és a benzin literje olcsóbb mint a vízé...
A városban rengeteg pálmafa van, de ami a legmeglepőbb, hogy a város szélén - ahol kopár sivatagra számítottam - dús pálmaerdők fogadtak. Többnyire telepítettek persze, de viszonylag sokat kellett autózni még onnan ahhoz, hogy viszonylag érintetlen sivatagot találjon az ember.

Dubaiban általában kevés az érintetlen terület. A városban szinte minden parkba vagy zöld területre öntözőrendszerek vannak telepítve. A por megkötése miatt amit nem lehet beépíteni, azt amint lehet azonnal parkosítják.
Sok helyen az út szélét ilyen dús, 15cm vastag porcsin-takaró borítja:

A sivatagban igen érdekes a hangyák előfordulása. Az emberek környezetében egyszerre 2-3 faj is felfedezhető, többnyire ugyanazok, amelyek a városban is megélnek az ember környezetében. Házak között, tákolmányok alatt, ahol víz, és némi leeső morzsa előfordul számukra. Viszont érdekes módon, amint pár száz méterrel arrébb sétálunk olyan puszta, érintetlen, élettelen homokot látunk csak, akár a cikk elején lévő képen. És ez terjed a végtelenségig - pontosabban a következő emberlakta területig.
Saját véleményem szerint ezekre a kis "szigetekre" az emberek akaratlanul telepíthették be ezeket a hangyákat. 

Most nézzük a hangyákat:
Az első és leggyakoribb faj amit kiszúrtam a városban, első látásra egy pici gyepihangya fajnak tűnt. Később azonban kiderült, hogy inkább Monomorium faj, mintsem Tetramorium. A városban is gyakran találkoztunk vele a járdán. Fekete potroh, vörös tor, vörösesbarna fej. Ránézésre kb 3-4mm hosszú lehetett, és beköltözött a járdakövek közé, parkok szélére, virágágyásokba, pálmafák tövébe,  és gyakorlatilag mindenhová.
Monomorium subopacum
Monomorium dichroum
Szintén a városban egyszer volt szerencsém találkozni Monomorium dichroummal is. Begyűjtöttem egy dolgozóját.
Sajnos ennél jobb képet nem tudtam róla készíteni a sötét hotelszobában (mármint nem a szoba volt maga sötét, hanem akkor volt mindig sötét amikor este hazatévedtünk :D ). Viszont ezen a képen is látszik a gyönyörű sárgás színe, és a jellegzetes, nyúlánk Monomorium fejformája. De a kedvencem a potroh elején látható aranysárgás színátmenet. Pompás hangyafaj!

Érdekes módon egyetlen Tetramorium vagy Lasius fajjal sem találkoztam a városban, pedig nálunk Magyarországon ez a két leggyakoribb faj az ember közelében.

Hypoponera eduardi
A második és egyben legmeglepőbb faj, akivel a városban találkoztam először kissé szokatlan és ijesztő látványt nyújtott. Egységes sorokban masíroztak ezek a nyúlánk bestiák a strand melletti járda szélénél.
Telefonra korábban feltöltött képek alapján Hypoponera eduardi-nak azonosítottam külseje alapján, ez az elképzelésem később megerősítést nyert itthoni azonosítás alkalmával is.

5mm hosszú, külseje alapján úgy tűnik, hogy van fullánkja, viszont gyűjtöttem belőlük több alkalommal is több dolgozót, de egyszer sem csíptek meg.
Erős rágói vannak, és külsejük alapján - tippem szerint - átlagnál magasabb pára és húsigényük lehet. 
Sajnos erről a fajról nagyon kevés információt találtam. Tartásáról szinte semmit, elterjedéséről viszont kiderült, hogy Nyugat- és Dél-Európában, Chilében, Dél-Afrikában, illetve Új-Zélandon is előfordul ez a faj. Ebből arra következtetek, hogy igen alkalmazkodó, és valószínűleg sikeres szaporodási stratégiájuk lehet, mely megállja a helyét különböző időjárási körülmények között is.


A következő kutatási terület egy kicsiny park volt (Al Khabaisi Park), mely kb 200m hosszúságú volt, és körben forgalmas utak határolták. Nem éppen a legtermészetesebb környezet, de Dubaiban sajnos nem válogathat az ember, elhagyatott terület nemigen van a városban, csak ilyen gondozott parkok.
Itt több fajt is sikerült beazonosítanom. Ugyanabban a környezetben fordult elő a már fent említett Monomorium subopacum, egy pici, fürge fekete Lepisiota sp., és.. - első látásra nem is hittem a szememnek - de egy Pheidole sp. faj. Természetesen a majorját szúrtam ki élőször, és utána már az aprócska dolgozók faja is egy csapásra nyilvánvalóvá vált. A majorjai 4mm-esek voltak, fekete potroh, vörös fej és tor. Nem hittem volna, hogy egyszer majd egy közönséges parkban láthatok Pheidolét..


A város szélén, az utolsó háznál a sivatag szélénél botlottam bele életem első Cataglyphis fajába. Nézelődtem, és épp megjegyeztem a páromnak, hogy az a pók pont úgy fut a homokban, mint az áhított faj.. Majd miután jobban megnéztem rájöttem, hogy éppen életem első Cataglyphiséhez van szerencsém.
A gyors mozgású dolgozó fekete potrohát az égnek emelve szaladt át fürgén előttünk. Vörös feje, és vörös tora van, és a lábait nem mérve 12mm hosszú. Viszont a lábai miatt ránézésre ennél jóval nagyobbnak, akár 2cm-esnek tűnt. Ezek alapján valószínűleg Cataglyphis nodus-al találkoztam, ami elméletileg hazánkban is előforduló faj.
Sajnos az alkalom épp nem volt megfelelő a további kutatáshoz, mert éppen átszálltunk buszról dzsipre, ami kivitt aztán a sivatagba. Ez a fürge, hosszú lábú faj amúgyis igen nagy területet járhat be, tehát ha tovább ott időzünk, akkor sem lett volna egyszerű megtalálni a fészkét.

Mindenesetre azt az egy dolgozót kapszulába tettem, és magammal vittem későbbi megfigyelésekre. Este a szállásra visszatérve fedeztem fel egy különleges tulajdonságát, amit már korábban is sejtettem. Kicsi volt neki a kémcső, és valami tiszta felületen szerettem volna lefotózni, ezért pohárba tettem. Ekkor vettem észre, hogy a Cataglyphis nodus nem képes megtapadni az üvegen! :)

Most, hogy ismerem ezt és a többi képességét, úgy gondolom, hogy a Cataglyphis kiválóan alkalmas faj lehet otthoni tartásra. Nagy méretű, aktív, agresszív, fürge faj, aki nagy területet jár be, tehát jól néz ki nagy méretű farmban. Ráadásul még az üvegen sem képes megtapadni, tehát bátran tarthatjuk szabadkifutós, tető nélküli kifutóban. Annál is inkább, mivel meleg, száraz környezetet kedveli, ezért nem probléma neki, ha a formikárium átveszi a szoba klímáját - persze fűtést igényel azért. Alacsony páraigényéhez pedig hozzáfűzném, hogy ennek ellenére a fészket azért jó ha 50-60%-ra párásítjuk. Egyszóval ha lesz szerencsém királynőt venni, igyekszem nevelni majd egy saját bolyt is belőlük. :)



A végére hagytam a jó hírt: legnagyobb örömömre sikerült begyűjtenem egy teljes bolyt! Nem valami különleges fajból ugyan; a gyakori Monomorium subopacum-ból. Íme a 7mm hosszú királynőjük: 

Korábban nem volt még saját Monomorium fajom, annak ellenére, hogy hazánkban is meglehetősen gyakoriak. Nálunk a Monomorium pharaonis alfaj terjedt el,  mely egy invázív faj - gyakran ők költöznek be panel lakások falaiba - rengeteg gondot okozva ezzel a lakóknak. 

A Monomorium subopacum dolgozói 3mm-esek, fekete potrohuk van, vörös toruk, és egy árnyalattal sötétebb vörös fejük. 20-25 dolgozót gyűjtöttem be a királynő mellé, ebből sajnos néhány elpusztult az út során, de a többiek nagy hasznára válnak a bolynak. A királynő hazatérésig három, majd egy hét alatt összesen 6 db petét rakott le a kémcsőben. Reményeim szerint rendszeres etetéssel szép nagy kolóniát sikerül majd duzzasztani belőlük. 

Érdekes dolog amit megfigyeltem, hogy ennek a vadon fogott bolynak a dolgozói folyamatosan a lezárt kémcső szivacsánál próbálkoznak szökni. 20 dolgozóból legalább 5 mindig ott ácsingózik. Ezzel jelentősen nehezítik számomra az etetésüket. 
Ehhez képest az a tapasztalatom, hogy a kezdetektől kémcsőben nevelt boly sokkal szelídebb - ők nem tudják milyen a külvilág, és sok esetben akár félnek is a kémcső pereménél tovább merészkedni ha nyitva hagyom azt számukra..
Más bolyokon figyeltem meg, hogy a hangyák megjegyzik hol nyílik a formikárium és oda állnak a nyíláshoz, várva az újabb etetést. Ezek az érdekes viselkedések mindig bizonyosságot jelentenek számomra a hangyák memóriáját, tapasztalatait és tanulási képességeit illetően! 
Hypoponera eduardi megpróbál a szellőző lyukakon bejutni a kapszulába
félelmet nem ismerő madár a főút mellett keresgél - háttérben a jellegzetes krémszínű helyi taxi

a fajok azonosítását illetően információhiány 
miatt a tévedés jogát fenntartom.
Hangyász.

2018. január 17., szerda

Dubai hangyavadászat 🐜

Holnap elutazom pár napra a csodálatos Dubai-ba pihenni, kikapcsolódni. Elhatároztam, hogy a strandolás és felhőkarcoló-mászás közti szabadidőmet, illetve ha alkalmam nyílik, akkor egy teljes napot arra fogok szánni, hogy hangyavadászatra indulok! (gondolom nem kell mentegetőzzek, biztos sokan megértitek az érzést..☺👀) Elképesztő fajokat lehet szerencsém látni, és persze igyekszem majd őket azonnal lencsevégre kapni nektek! 🐜

Végeztem egy kis előzetes kutatást, hogy képben legyek a helyi fajokról, szerencsére volt egykét genus ami ismerős volt számomra, vagy akár tapasztalatom is volt egy másik alfajuk tartásával.

Az Arab Emirátusokban (ez az az ország, ahol Dubaj található) egyes források szerint 103, mások szerint 133 hangyafaj fordul elő. A talált információk alapján leggyakrabban a következőkkel találkozhatunk az ember közelében: Samsun-hangya, ácshangya (Camponotus sp.), gyepihangya, őrült hangya (Nylanderia jaegerskioeldi?), fáraóhangya (Monomorium sp.), tűzhangya (Solenopsis geminata?), Odorous house ants??, tolvajhangya (Solenopsis omana?), és szellemhangya (Tapinoma sp.). Sajnos ezek a megnevezések teljesen pontatlanok hangyák esetében sose használjunk köznapi megnevezéseket, csakis a pontos latin meghatározást! A zárójelbe írt latin neveket már utólag próbáltam összeszedni hozzájuk több-kevesebb sikerrel.
Az emirátusokban a hangyafajok kevéssé beazonosítottak. Vagy azért mert kevés hangyás él erre, vagy kevés kutató foglalkozik velük ezen a területen, vagy én nem találtam meg az ide vonatkozó kutatásokat. De az azonosításukat tovább nehezítik az arab országok szabályai, mint például az internet korlátozások - nem minden városrészen elérhető például a Facebook vagy a Youtube, van ahol blokkolnak bizonyos oldalakat. 
Dubai városában vannak bizonyos dolgok amiket tilos fényképezni - még akkor is ha esetleg a téma nem a tiltott tárgyra irányul hanem az előtte lévő hangyákra. Dubai városán kívül pedig veszélyes lehet eltévedt európaiaknak hangyákat keresgélni a sivatagban.. 
Szóval nem lesz egyszerű dolog, de igyekszem minél több fajt beazonosítani a hazai hangyás közösségünknek! :) 

Az előzetes áttekintést kezdjük a veszélyesebbekkel, majd folytassuk az alfajok számának nagysága szerint nagyobbtól a kisebb felé.

Az ismertebb fajok közül a samsun-hangya és a tűzhangya jelentheti a legnagyobb veszélyt az emberre.

A Samsun-hangya (Pachycondyla sennaarensis) fekete színű, 4-6mm nagyságú faj. Nem támad addig, amíg nem piszkáljuk,  azonban fájdalmas csípése anafilaxiás sokkot okozhat! Ez a faj ennek ellenére igen gyakori vendég kertekben, házak között, emberek közelében. 
Egy másik alfaját, a Pachycondyla astutát volt már szerencsém tartani korábban. Az egy nagy méretű, magas páraigényű vadászó, húsevő faj. Elképzelésem szerint a Samsun-hangya párásabb, védettebb ,,erdőtalajban" (mármint fák alatt), gondozott, öntözött kertekben, földbe ásott fészkekben fordulhat elő. 

A tűzhangya (Solenopsis geminata) már jóval agresszívebb faj. Igen fájdalmas csípése gennyes kelést hagy maga után, azonban ritkán fordul elő miatta anafilaxiás sokk. Dolgozói 3-7mm hosszúak, fejük rézvöröses barnás, potrohuk sötétebb árnyalatú.

________________________________________

Ezek voltak a veszélyesek, most nézzük genusok száma alapján csökkenő sorrendben:

Nos az emirátusok sivatagaiban sok a homok, így hát nem csoda, hogy a Cataglyphis genusból 23 különböző faj él itt. Ezek a fajok éppen a meleg sivatagok áldozataira specializálódtak. Hosszú lábukkal könnyeden és igen gyorsan futnak keresztül a forró homokon, ahol aztán összeszedik az eltévedt, a melegben elpusztult rovarok maradványait. Ennek a fajnak számos igen érdekes jellegzetessége van. A videón is megfigyelhető különleges viselkedésük, amikor hosszú lábaikkal kutyamód kaparják ki a szél által betemetett fészküket a homokból: 
A csodálatos mintázatú Cataglyphis minden alfaja igen ritka hangyász körökben, a királynő világpiaci értéke könnyedén elérheti az 50-80.000Ft-ot. Annál is inkább, mivel ez egy nagy méretű hangyafaj, dolgozói általában alfajtól függően 5-15mm-esek, királynői elérhetik akár a 18mm testhosszt is. 
További érdekessége ennek a hangyafajnak, hogy különleges ezüst szőrzete hőpajzsként védi őt a napsugárzástól. Az átlátszó szőrszálak prizma-szerűen szórják szét a napsugarakat a testén, így őt magát már nem hevíti fel a szaharai napsugárzás. 
Másik különleges képessége, hogy mivel a homokban pillanatok alatt elfújná a szél a szagnyomokat, így a Cataglyphis egész más módszert fejlesztett ki a tájékozódásra. Oly módon talál vissza a bolyba, hogy számlálja a lépéseit! - Ezekről a képességeiről a későbbiekben írunk majd még itt a blogon. 

Magyarországon két alfaja fordul elő a Cataglyphis fajnak a noda és az aenescens. Eddig még sosem volt szerencsém személyesen látni őket, úgyhogy remélem Dubajban lesz szerencsém megismerkedni velük, és király felvételeket készíteni nektek róluk! :) 


Monomoriumból 20 faj él az emirátusokban.
Róluk annyit érdemes tudni, hogy picik és nagyon nehezen beazonosíthatóak.
Egyes források szerint fáraóhangya is él itt (Monomorium pharaonis), mely vagy az utóbbi időben terjedhetett el, vagy csak összekeverik a 20 másik apró fajjal amely előfordul náluk (ezt persze meg tudom érteni).

Camponotus fajból 14:
Camponotus atlantis
Ők lesznek az ácshangyák, mert berágják magukat a fába.
Ez a genus amúgy is közkedvelt a hangyás körökben, bár korántsem egyszerű tartásáról, inkább szebbnél szebb külleméről és méretéről híres.
Camponotus oasium
Az biztos hogy sok izgalmas faja él az emirátusokban. A Camponotus atlantis pompás színátmenettel büszkélkedhet a potroh részén, mely a sivatagi homok színét idézi. Egyszerre van benne fekete, vöröses és sárgás árnyalat, amely a három leggyakoribb szín a hangyáknál.


Említésre méltó lehet még az ufó-külsejű Camonotus oasium, a pompás aranypotrohú Camponotus sericeus, és a színes-foltos Camponotus thoracicus. Ezek viszonylag ritka fajok, ám kedvtelésből gyakran tartott fajok is előfordulnak, mint például a Camponotus fellah, és a Camponotus nylanderi.
Camponotus sericeus
Camponotus thoracicus

9db Lepisiota sp.:
Róluk nem sokat tudok, egyszer kaptam ajándékba valakitől egy Lepisiota sp. királynőt, aki sosem rakott petét. Hasonlított a Lasius-ra, csak jóval karcsúbb, kisebb és fürgébb volt. 

6db Crematogaster sp.:
Ők már inkább érdekesebbek, jellegzetes hegyes potrohukról könnyen felismerhetőek. Savas, területőrző faj, jó mászók, nagy kolóniákat alapítanak, és gyakran költöznek be fába. Valószínűleg találkozok majd egyes alfajaikkal.

6 Messor maggyűjtőfaj - egyik személyes kedvenceim - bár ők nem feltétlen élnek emberek közelében. Félek velük nem fogok találkozni, ugyanis szűk élőhelyre korlátozódnak. Ha mégis, akkor nagyon fogok örülni nekik! :)

6 Tetramorium faj - valószínűleg őket nevezik gyepihangyának. Legalábbis remélem, mert nálunk Magyarországon ezt a genust hívjuk így. 

Van itt egy nagy dobás is: Tetraponera ambigua!
Egy másik alfajához volt már szerencsém korábban, és jelenleg is folyamatban van, hogy beszerzek belőle egy saját bolyt. Ez nem más mint a Tetraponera rufonigra. Ezekből az ismeretekből kiindulva feltételezem, hogy a Tetraponera ambigua kisebb a rufonigránál, tehát kisebb mint 10-12mm. Feltételezem, hogy ugyancsak fás, erdősebb területeken fordul elő, agresszív, kiválóan mászik, fullánkos és igen erős méreggel rendelkezik. Legalábbis a rufonigra csípése éppolyan fájdalmas akár a darázscsípés.
Viszont attól félek, hogy ha a legveszélyesebb fajok leírásában nem találtam meg, akkor igen ritkán találkozni vele. Főleg ha belegondolok, hogy hol találok majd nemhogy esőerdős, de egyáltalán erdős területet a sivatagban?! Na mindegy, meglátjuk! Az biztos, hogy, ha a Messornak megörülnék, akkor ez a faj lehet az utazásom szent Grálja!
Óriási szerencse lenne találkozni vele, már ránézésre is pompás élőlény! :)

Általam ismert fajokból találtam még 8 Pheidole (nagyfejű hangya) és 1 Polyrhachis (szövőhangya) fajt.
A legtöbb alfaj fotóját feltöltöttem a telefonomra azonosítás miatt. Szurkoljatok, hogy sok szép videóval és képpel térjek haza.

Hangyász.